Swami Satyananda Saraswati
A jógikus irodalomban csak néhány hiteles szöveget találunk a hatha jógáról. Az egyik ilyen szöveg egy Gorakhnath nevű jógitól származik, és Gorakhsha Samhita néven vált ismertté. Egy másik írás, a Gheranda Samhita, a nagyrabecsült Gheranda forrásműve. E két forrás mellett, még egy jól ismert szöveget tartunk számon, a Hatha Yoga Pradipikát Swatmarama jógi tollából. Mindezek a szövegek feltehetőleg a VI. és IX. század között keletkeztek.
Néhány kevésbé jelentős utalást az ősi Upanishádokban is találhatunk. Az Upanishádok keletkezési ideje a Krisztus előtti VI. században kibontakozó buddhista éra előtti időkre nyúlik vissza. Az utalások bizonyítják, hogy a hatha jóga már jóval ezt az időszakot megelőzően ismertté vált. Egy másik, szintén nagyon fontos szöveg a Srimat Bhagavatam, azaz Krisna története. Ez a terjedelmes könyv számos fejezetében tartalmaz hivatkozásokat a hatha jógára.
A fenti példák éppen csak betekintést adnak a hatha jóga történeti vonatkozásába. Ezek a könyvek évszázadokon keresztül nyújtottak eligazítást a spirituális útkeresőknek. Számos szekta alakulta hatha jóga bázisán India, Nepál és Tibet területén. Mi is a témája ezeknek a könyveknek? Arról szólnak, hogyan őrizzük meg testünk fiatalságát, hogyan szerezzünk a jógagyakorlatok által spirituális erőt, sziddhit, ill. hogyan fejlesszük ki a kundalini felébresztésének képességét, továbbá hogyan jussunk el a szamádhi (forma nélküli tudatosság) állapotába? Ha alaposan megvizsgáljuk a szövegeket, a könyvek célja világossá válik.
A hatha jóga értelmezése
A hatha jóga céljának megértéséhez bontsuk a kifejezést két részre: a „ha” és „tha” betűkre. A „ha” jelentése „hold”, a „tha” jelentése „nap”. A nap és a hold ebben az összefüggésben nem a látható égitesteket jelenti. A hatha jógában a nap szimbolizálja a pránát, azaz életerőt, a hold pedig az elmét, azaz a szellemi energiát. Így a hatha jóga nem más, mint az életenergia és a szellemi erők egyesülése. Amikor ez az egyesülés létrejön, az emberben megtörténik az a nagyszerű esemény, amit megvilágosodásnak nevezünk.
Arról a fontos tényezőről azonban megfeledkeztek a szövegelemzők, hogy a hatha jóga nem csak a pránikus energia és a szellemi energia egyesülése. Az összeolvadásban részt vesz az Önvaló is. Tegyük egy kissé világosabbá mindezt! A gerincben három nádi ismert, az ida, a pingala és a szushumna. A nádi nem azonos az idegkötegekkel, azaz nem az idegek fizikai megjelenésére utal. A nádi áramlást jelent, ahogy egy vezetékben áramlik az elektromos energia. A hatha jógában az idá nádi a negatív erőre utal, a tudatosság áramlására; a pingalá nádi képviseli a pozitív erőt, az életerő áramlását, végül pedig a szusumná nádi a semleges erővel azonos, a szellemi energia áramlatával.
Az egyesülés, e három áramlat összekapcsolódása az ágja csakrában (a hatodik pránikus központ vagy csakra, a gerincvelő tején helyezkedik el; az intuíció székhelye) következik be. S most térjünk vissza a hatha jóga szó szerinti értelmezéséhez. A szövegmagyarázók a hatha jógát kizárólag az ida és a pingalá egyesüléseként értelmezik. Ezzel szem ben kötelességem kimondani, hogy a hatha jóga az idá, a pingalá és a szusumná összeolvadása.
Amikor ez az összeolvadás megtörténik, a gerincoszlop tövében megbújó múládhára csakra (a legalacsonyabb pszichikus és pránikus központ az emberi testben, férfiaknál a gátnál, nőknél a méhnyaknál helyezkedik el) magától felébred. Itt helyezkedik el az elsődleges energia, avagy a kundalini sakti. A kundalini felébresztése a hatha jóga központi kérdése. A hatha jógában tanított gyakorlatok az egyesülést segítik elő. Az egyesülés eredménye képpen a kundalini életre kel. Amikor az ébredés megtörténik, a kundalini a tudatosság magasabb szintjeire emelkedik, mígnem megállapodik a szahaszrára csakrában (a szupertudatosság lakhelye; a legmagasabb csakra vagy pszichikus központ, amely a pszichikus és spirituális birodalom közötti küszöböt jelképezi, a fejtető szintjén található.)
Amikor a kundalini (a múládhára csakrában székelő életerő vagy látens energia) eléri a legmagasabb szintet a szahaszrára csakrában, jógáról beszélünk, nem pedig hatha jógáról. Ugyanis különbséget kell tenni a jóga és a hatha jóga között. A jóga Sakti (a belső energia női jellege) és Síva (a jógik Ura; a legfőbb valóság) egyesülését jelenti. Sakti a kundalini energia, Síva pedig a szahaszrára csakrában található legfelsőbb tudatosság. Amikor a múládhára csakrában megtörténik az ébredés, a kundalini emelkedni kezd.
A kundalini a szusumnán keresztül jut egyre magasabbra, nem pedig az idán és pingalán át. A szusumnát tekinthetjük a kundalini „autópályájának” is. A kundalini a csakrákon keresztül halad felfelé, néha hirtelen, néha pedig nagyon lassan. Amikor az idával és pingalával egyesül az ágja csakrában, azt nevezzük hatha jógának. Majd, ezután az első egyesülés után, tovább törtet a szahaszrára csakrába. Ott pedig egyesül a legfelsőbb tudattal, Sívával. Ezt nevezzük jógának, azaz a végső egyesülésnek. Vagyis a hatha jóga végső célja a jóga megtapasztalása.
Hangsúly a satkarmán
Ezzel elérkeztünk a jóga gyakorlati oldalához. A Patanjali (a híres Jóga Szútrák szerzője) által kifejlesztett rádzsa jógában nyolc lépés követi egymást: jáma (öt korlátozás, az életvitel fegyelmezései és szabályai) és nijáma (az életvitelre és a jellemre vonatkozó öt betartandó szabály; belső fegyelmezések) az első kettő. Ászana (pihentető és harmóniába hozó fizikai testtartás; szilárd és kényelmes meditációs testtartás) és pránájáma (azon technikák sorozata, amely a légzést használja a prána testben történő áramlásának ellenőrzésére; a vitális energia terének kitágítása) a következő kettő, pratjáhára (a tudat leválasztása a külső környezetről) és dháraná (koncentráció) teszik ki a hatot, végül a dhjánával (meditáció, állandó teljes tudatosság) és szamádhival (forma nélküli tudatosság) válik teljessé a nyolcas. Patanjali tanítása szerint először a jáma és nijáma tudását kell tökéletesítenünk. Enélkül az ászana és pránájámá, valamint a többi lépés nem fogja a vágyott hatást eredményezni. Mi a jáma és a nijáma? A jáma önkontrollt, szabályokat, engedelmességet jelent, míg a nijáma az igazságot, erőszak-ellenességet, önmegtartóztatást, mások tulajdonának tiszteletét, a külső és belső tisztaságot, megelégedettséget jelenti.
Mivel Patanjali Buddha kortársa volt, úgy gondolom, hogy jógarendszerét a jáma és nijáma vonatkozásában a buddhista filozófia nagyban befolyásolta. A hatha jóga szerzői is határozottan ezt állítják. Azonban nem azt mondják, hogy a jáma és a nijáma adják a rendszer alapját, hanem megcserélik a sorrendet, és a satkarmát helyezik előre. A néti (orrjárattisztító technika), dhauti (belső tisztító technikák), baszti (vastagbél tiszítás), kapálabhátí (elülső agy tisztítás), trátaka (egy tárgy intenzív nézésének technikája), és a nauli (a has masszírozásának technikája) alkotják a satkarmát (a hatha jóga hat tisztító technikájának csoportja), így ezekkel kezdődik a hatha jóga. De a satkarma nem önmagában építi fel a teljes hatha jóga rendszert. A satkarma után következnek még az ászana, pránájáma, mudrá (speciális testtartások) és bandha (fizikai zár, amely egy pontba vagy egy idegközpontba összpontosítja az energia áramlását) technikák. Ezeket követik a pratjáhára (a tudat leválasztása a külső környezetről), dháraná, dhjána: meditáció, állandó teljes tudatosság és szamádhi (forma nélküli tudatosság).
A hatha jóga szövegek szerzői tisztában voltak azokkal a gyakorlati nehézségekkel, amelyeket a jáma és nijáma kérdése vetett fel. Ráadásul a jáma és nijáma sokkal inkább kapcsolódik a valláshoz, mint az emberek spirituális életéhez.
Éppen ezért a hatha jóga szövegek nem fektetnek nagy hangsúlyt a jamára és nijamára. Mindenekelőtt a satkarmával foglalkoznak, és azt mondják, hogy az egész test megtisztítása, így a gyomor, a belek, az idegrendszer és más szervek megtisztítása elsődleges fontosságú. Ezek után következik az ászana és pránájámá. Majd a krijá jóga (a kundalini jóga gyakorlata) gyakorlásnak kellene következnie, azaz a vadzsrólí mudrá (a húgyvezeték összehúzása és elengedése a férfitestben a szvádhistána csakra stimulálása és a brahmacsárja elősegítése érdekében), szahadzsólí mudrá (a húgyvezeték összehúzása és elengedése a női testben a szvádisthána csakra stimulálása és a brahmacsárja elősegítése érdekében), khécsarí murdá (nyelvzár) és sámbhaví mudrá (a szemöldökközpont merev nézése) gyakorlatainak. Ezután kellene gyakorolnunk a mudrákat, például a viparíta karani mudrát (fordított pszichikus testtartás), a jóga mudrát (a lelki egyesülés testtartása) és más gyakorlatokat. Ezzel a módszerrel mély meditációt érhetünk el.
Az elme szabályozása a prána szabályozásával
Még egy különbség mutatkozik Patanjali rádzsa jógarendszere és a hagyományos hatha jóga rendszer között. A hatha jóga szövegek szerzői tisztában voltak az elmeműködés ingadozásának szabályozásával kapcsolatos nehézségekkel. Tulajdonképpen nem is lehetséges az elme ingadozásának kiküszöbölése. Néha sikerülhet rövidebb időre, de folyamatos jelleggel nem vagyunk képesek erre.
Ezért egy másik módszert fejlesztettek ki. A hatha jógaszövegek egyértelműen arról beszélnek, hogy a prána szabályozásával az elmeműködés automatikusan szabályozottá válik. Azt tapasztalták, hogy a prána és az elme hatnak egymásra. Amikor a prána nyughatatlan, az az elmét befolyásolja, és fordítva is így van. Vannak emberek, akik könnyebben tudják az elméjüket szabályozni, mint a pránát. Sokat gondolkodtam ezen. Talán vannak, akiknek ez sikerül, de a legtöbb ember nem képes az elméje által szabályozni az elméjét. Minél inkább erőlködünk, annál inkább elválik egymástól a prána és az elme.
Egy másik fontos dologról sem szabad megfeledkeznünk. Néha érezzük az ihletet, jól érezzük magunkat, képesek vagyunk egyetlen dologra sszpontosítani. De ez nem mindennap van így. Így a hatha jóga szerzői egy másik témára is lecsaptak. „Ne aggódj az elme miatt, ne törődj vele. Gyakorolj pránájámát.”
A pránájáma megfelelő gyakorlásával az elme magától behódol. De a pránájáma hatásai nem mindig kezelhetőek könnyen. A test felforrósodik, egyes agyi központok működésbe lépnek, és a hímivarsejtek illetőleg a tesztoszteron képződése is megállhat. Ugyanakkor a belső szerveink hőmérséklete lesüllyedhet. Akár a légzés üteme is lelassulhat. Megváltozhatnak az agyhullámok. Amikor a testi változások úrrá lesznek rajtunk, nem minden esetben tudjuk kezelni ezeket. Éppen ezért a hatha jóga szerint a satkarmát kell először gyakorolni.
A satkarma hangsúlyozásának célja az, hogy megfelelő alapot teremtsen a pránájáma magasabb szintű gyakorlásához. A satkarma az egész szervezet rendszert kitisztítja, és feloldja a blokádokat az idá- és a pingalá nádi útján. Amikor az akadályok elhárulnak az útból, a lélegzet mindkét orrlyukon szabályosan áramlik. Amikor a baloldali orrlyuk dolgozik, az idá lép működésbe. Amikor a jobboldali orrlyukon áramlik a levegő, a pingalá aktivizálódik. Vagyis amikor a baloldalon történik áramlás, az elme dominál. Amikor pedig a jobboldalon, akkor a prána veszi át a vezető szerepet. A levegő áramlása a váltott orrlyukakon jelzi a szimpatikus és paraszim patikus idegrendszer működésbe lépésének váltakozását.
Ha az ida áramlik a baloldalon, miközben meditálunk, könnyen elaludhatunk, és az agyunk delta hullámokat fog kibocsátani. Ha a jobb orrlyukunkon áramlik a levegő, miközben meditálni próbálunk, az agyunk béta hullámokat fog kelteni, és sok-sok gondolat fog eszünkbe jutni egyidejűleg. Amikor mindkét orrlyukon folyik az áramlás, az a szusumnát mozgósítja. Amikor a szusumná árad, nehézség nélkül tudunk meditálni. A szusumná felébresztése, a szusumná nádi áramlásának elősegítése a jóga legfontosabb eleme.
A pránájáma alapja
A pránajáma gyakorlása nagyon nehéz. Számos változata van, mint például a nádi shodhana (váltott orrlyukú légzés), bhramarí (zümmögő méh légzés), kapálabhátí (elülső agytisztítás), bhasztriká pránájáma fújtató légzés), uddzsájí pránájáma (pszichikus légzés) stb. Ez mind nem maga a pránájáma, csak a pránájáma gyakorlásának formái. A hatha jóga szövegekben egyértelműen leírják, hogy a lélegzet visszatartása is pránájáma. A kilégzés és belégzés közötti szünet szintén pránajáma. Amikor belélegzünk, majd kilélegzünk, a kettő között van egy rövid időszak. Ez a szünet tarthat egy másodpercig, tíz másodpercig vagy akár egy percig is. Ezt nevezzünk lélegzet visszatartásnak, azaz kumbhakának. Ez szintén pránajáma.
Amikor a pránájáma kifejezést használom nem a nádí sódhanára, bhasztriká pránájámára, bhramarí pránájámára utalok. Ilyenkor csak a lélegzet visszatartásáról beszélek. A pránájáma gyakorlásakor el kell sajátítanunk a visszatartás képességét, ami nem is olyan könnyű. Így, hacsak nem sajátítottad el az alapokat, a jáma és a nijáma nem olyan fontosak. Természetesen, mivel az emberek általában vallásosak, úgy gondolják, hogy a dogmákat követni kell. Minden vallás rendelkezik a maga erkölcsi szabályaival, de mindannyian tudjuk, milyen nehéz ezeket a gyakorlatban kivitelezni. De, ugye, saját magunkkal őszintének kell lennünk?
A pránájámá megalapozott gyakorlásához a bandhák megfelelő végzése szükséges. Bandha nélkül a pránájáma értelmetlen. Először is meg kell értenünk, mi az a bandha. A pránájáma bandhákkal gyakorolandó, helyes ülőtartásban és a megfelelő mudrában. Vagy a sámbhaví mudrá vagy a nászikágra mudra (orrhegynézés) használata javasolt.
A mudra, bandha, pránajáma és ászana együttesen segítik az elme szabályozását. Aki képes a prána irányítására, az képes az elmét is uralni. A hatha jóga szerint pedig könnyebb először a pránát uralni, majd ezt követően az elmét.
Egység a változatosság mögött
A bevezetés a hatha jógába a következőképpen történik: a guru beszél tanítványainak a hatha jógáról, majd az univerzális saktiról, amely az egyéni sakti kérdését is érinti. A megtapasztalás során egy adott pillanatban a beszűkült elme határai áttörnek. Amikor a határok leomlanak, az egyéni sakti (belső energia női jellege) összeolvad az univerzális saktival.
Az alacsonyabb szintű tudat, amely nem valóságos, eggyé válik a kozmikus tudattal. Ezután a sakti már egyetlen egység. A tudattalanságunknak köszönhetően önmagunkat különállónak érzékeljük, és ezt a téves érzékelést meg kell törni. Én nem Én vagyok, és Te nem Te vagy. Egyek vagyunk. Még a testünk sem különböző. Mind egységet alkot, miközben megpróbáljuk ezt megváltoztatni korlátozott szemléletünkből adódóan. Meg kell élnünk azt a tapasztalatot, hogy a változatosság nem valódi, s csak az egység létezik.
A hatha jóga valódi célja
Az elmúlt 40-50 évben a hatha jógát terápiás módszernek tekintették világszerte, és számos tudományos tanulmány készült ebben a témában. Manapság azért tanítjuk az embereknek a hatha jógát, mert feltétlenül szükséges. Az emberiség megbetegedett, és az orvostudomány nem képes a harcot felvenni. A hatha jóga ellenben mindenkinek képes segíteni. Nem akarjuk a gyógyító hatást sem lebecsülni, de ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a hatha jógának mi az eredeti célja.
Minden beteg ember mögött áll egy spirituális lény. A cukorbeteg ember mögött ott él egy jógi. A depressziós ember mögött ott van egy tanítvány. Amikor egy beteg segítséget kér, taníts neki jógát, és segíts, hogy jobban érezze magát. Gyógyítsd meg a betegségét, de kérlek, ne állj meg itt. Vidd őt tovább az élet spirituális magasságaiba.
Ebbe a hibába esik a legtöbb jógatanár, különösen nyugaton: arthritisszel, reumával insomniával kezelnek egy beteget, tanítanak neki néhány gyakorlatot, de ennyi az egész. A hatha jógát nem a teljes személyiség kezelésére használják. Ezért nem is képesek a tanítványoknál fejlődést elérni. A testi egészség fejlesztése nem elég. A mentális egészséget is javítani kell. Az emberek természetét kell megváltoztatni. Meg kell változtatni a személyiségüket. A lélektani és a fizikai körülmények egyaránt változtatást igényelnek. Nem egyszerűen a betegségtől való megszabadulás érzését kell megtapasztalnunk, hanem általában a kötöttségektől és az elmének az elkalandozásaitól kell megszabadulnunk. Eljött az idő, hogy a jógatanárok világszerte megértsék és továbbadják hatha jóga valódi szellemét.
Forrás: Yoga magazin, 1982. szeptember