A hatha jóga valódi szelleme

Swami Satyananda Saraswati

A jógikus irodalomban csak néhány hiteles szöveget találunk a hatha jógáról. Az egyik ilyen szöveg egy Gorakh­nath nevű jógitól származik, és Gorakh­sha Samhita néven vált ismertté. Egy másik írás, a Gheranda Samhita, a nagyrabecsült Gheranda forrásműve. E két forrás mellett, még egy jól ismert szöveget tartunk számon, a Hatha Yoga Pradipikát Swatmarama jógi tollá­ból. Mindezek a szövegek felte­he­tőleg a VI. és IX. század között keletkeztek.

Néhány kevésbé jelentős utalást az ősi Upanishádokban is találhatunk. Az Upa­­nishádok keletkezési ideje a Krisztus előtti VI. században kibontakozó budd­his­ta éra előtti időkre nyúlik vissza. Az utalások bizonyítják, hogy a hatha jóga már jóval ezt az időszakot megelőzően ismertté vált. Egy másik, szintén nagyon fontos szöveg a Srimat Bhagavatam, azaz Krisna története. Ez a terjedelmes könyv számos fejezetében tartalmaz hivatkozásokat a hatha jógára.

A fenti példák éppen csak betekintést adnak a hatha jóga történeti vonatkozá­sába. Ezek a könyvek évszázadokon keresztül nyújtottak eligazítást a spiritu­ális útkeresőknek. Számos szekta alakulta hatha jóga bázisán India, Nepál és Tibet területén. Mi is a témája ezeknek a könyveknek? Arról szólnak, hogyan őrizzük meg testünk fiatalságát, hogyan szerezzünk a jógagyakorlatok által spiri­tuális erőt, sziddhit, ill. hogyan fejlesszük ki a kundalini feléb­resztésének képességét, továbbá hogyan jussunk el a szamádhi (forma nélküli tudatosság) állapotába? Ha alaposan megvizsgáljuk a szövegeket, a könyvek célja világossá válik.

A hatha jóga értelmezése

A hatha jóga céljának megértéséhez bontsuk a kifejezést két részre: a „ha” és „tha” betűkre. A „ha” jelentése „hold”, a „tha” jelentése „nap”. A nap és a hold ebben az összefüggésben nem a látható égitesteket jelenti. A hatha jógában a nap szimbolizálja a pránát, azaz életerőt, a hold pedig az elmét, azaz a szellemi energiát. Így a hatha jóga nem más, mint az életenergia és a szellemi erők egyesülése. Amikor ez az egyesülés létrejön, az emberben megtörténik az a nagyszerű esemény, amit megvilágosodásnak nevezünk.

Arról a fontos tényezőről azonban megfeledkeztek a szövegelemzők, hogy a hatha jóga nem csak a pránikus ener­gia és a szellemi energia egyesülése. Az összeolvadásban részt vesz az Önvaló is. Tegyük egy kissé világosabbá mind­ezt! A gerincben három nádi ismert, az ida, a pingala és a szushumna. A nádi nem azonos az idegkötegekkel, azaz nem az idegek fizikai megjelenésére utal. A nádi áramlást jelent, ahogy egy vezetékben áramlik az elektromos ener­gia. A hatha jógában az idá nádi a negatív erőre utal, a tudatosság áramlá­sára; a pingalá nádi képviseli a pozitív erőt, az életerő áramlását, végül pedig a szusumná nádi a semleges erővel azo­nos, a szellemi energia áramlatával.

Az egyesülés, e három áramlat összekapcsolódása az ágja csakrában (a hato­dik pránikus központ vagy csakra, a gerincvelő tején helyezkedik el; az intu­íció székhelye) következik be. S most térjünk vissza a hatha jóga szó szerinti értelmezéséhez. A szövegmagyarázók a hatha jógát kizárólag az ida és a pingalá egyesüléseként értelmezik. Ezzel szem­ ben kötelességem kimondani, hogy a hatha jóga az idá, a pingalá és a szusumná összeolvadása.

Amikor ez az összeolvadás megtör­ténik, a gerincoszlop tövében megbújó múládhára csakra (a legalacsonyabb pszichikus és pránikus központ az emberi testben, férfiaknál a gátnál, nőknél a méhnyaknál helyezkedik el) magától felébred. Itt helyezkedik el az elsődleges energia, avagy a kundalini sakti. A kundalini felébresztése a hatha jóga központi kérdése. A hatha jógá­ban tanított gyakorlatok az egyesülést segítik elő. Az egyesülés eredménye­ képpen a kundalini életre kel. Amikor az ébredés megtörténik, a kundalini a tudatosság magasabb szintjeire emel­kedik, mígnem megállapodik a sza­hasz­rára csakrában (a szupertudatos­ság lakhelye; a legmagasabb csakra vagy pszichikus központ, amely a pszi­chikus és spirituális birodalom közötti küszöböt jelképezi, a fejtető szintjén található.)

Amikor a kundalini (a múládhára csakrában székelő életerő vagy látens energia) eléri a legmagasabb szintet a szahaszrára csakrában, jógáról beszé­lünk, nem pedig hatha jógáról. Ugyanis különbséget kell tenni a jóga és a hatha jóga között. A jóga Sakti (a belső ener­gia női jellege) és Síva (a jógik Ura; a legfőbb valóság) egyesülését jelenti. Sakti a kundalini energia, Síva pedig a szahaszrára csakrában található leg­felsőbb tudatosság. Amikor a múládhára csakrában megtörténik az ébredés, a kundalini emelkedni kezd.

A kundalini a szusumnán keresztül jut egyre magasabbra, nem pedig az idán és pingalán át. A szusumnát tekinthetjük a kundalini „autópályájának” is. A kundalini a csakrákon keresz­tül halad felfelé, néha hirtelen, néha pedig nagyon lassan. Amikor az idával és pingalával egyesül az ágja csakrában, azt nevezzük hatha jógának. Majd, ezután az első egyesülés után, tovább törtet a szahaszrára csakrába. Ott pedig egyesül a legfelsőbb tudattal, Sívával. Ezt nevezzük jógának, azaz a végső egyesülésnek. Vagyis a hatha jóga végső célja a jóga megtapasztalása.

Hangsúly a satkarmán

Ezzel elérkeztünk a jóga gyakorlati oldalához. A Patanjali (a híres Jóga Szútrák szerzője) által kifejlesztett rádzsa jógában nyolc lépés követi egymást: jáma (öt korlátozás, az életvitel fegyelmezései és szabályai) és nijáma (az életvitelre és a jellemre vonatkozó öt betartandó szabály; belső fegyelme­zések) az első kettő. Ászana (pihentető és harmóniába hozó fizikai testtartás; szilárd és kényelmes meditációs testtar­tás) és pránájáma (azon technikák sorozata, amely a légzést használja a prána testben történő áramlásának ellenőr­zésére; a vitális energia terének kitágítása) a következő kettő, pratjáhára (a tudat leválasztása a külső környezetről) és dháraná (koncentrá­ció) teszik ki a hatot, végül a dhjánával (meditáció, állandó teljes tudatosság) és szamádhival (forma nélküli tudatos­ság) válik teljessé a nyolcas. Patanjali tanítása szerint először a jáma és nijáma tudását kell tökéletesítenünk. Enélkül az ászana és pránájámá, valamint a többi lépés nem fogja a vágyott hatást eredményezni. Mi a jáma és a nijáma? A jáma önkontrollt, szabályokat, enge­delmességet jelent, míg a nijáma az igazságot, erőszak-ellenességet, önmeg­tartóztatást, mások tulajdonának tisz­teletét, a külső és belső tisztaságot, megelégedettséget jelenti.

Mivel Patanjali Buddha kortársa volt, úgy gondolom, hogy jógarend­szerét a jáma és nijáma vonatkozásában a buddhista filozófia nagyban befolyá­solta. A hatha jóga szerzői is határo­zottan ezt állítják. Azonban nem azt mondják, hogy a jáma és a nijáma adják a rendszer alapját, hanem megcserélik a sorrendet, és a satkarmát helyezik előre. A néti (orrjárattisztító technika), dhauti (belső tisztító techni­kák), baszti (vastagbél tiszítás), kapálabhátí (elülső agy tisztítás), trátaka (egy tárgy intenzív nézésének techni­kája), és a nauli (a has masszírozásának technikája) alkotják a satkarmát (a hatha jóga hat tisztító technikájának csoportja), így ezekkel kezdődik a hatha jóga. De a satkarma nem önmagában építi fel a teljes hatha jóga rend­szert. A satkarma után következnek még az ászana, pránájáma, mudrá (spe­ciális testtartások) és bandha (fizikai zár, amely egy pontba vagy egy ideg­központba összpontosítja az energia áramlását) technikák. Ezeket követik a pratjáhára (a tudat leválasztása a külső környezetről), dháraná, dhjána: medi­táció, állandó teljes tudatosság és szamádhi (forma nélküli tudatosság).

A hatha jóga szövegek szerzői tisztá­ban voltak azokkal a gyakorlati nehézségekkel, amelyeket a jáma és nijáma kérdése vetett fel. Ráadásul a jáma és nijáma sokkal inkább kapcsolódik a valláshoz, mint az emberek spirituális életéhez.

Éppen ezért a hatha jóga szövegek nem fektetnek nagy hangsúlyt a jamára és nijamára. Mindenekelőtt a satkar­má­val foglalkoznak, és azt mondják, hogy az egész test megtisztítása, így a gyomor, a belek, az idegrendszer és más szervek megtisztítása elsődleges fontosságú. Ezek után következik az ászana és pránájámá. Majd a krijá jóga (a kundalini jóga gyakorlata) gyakor­lásnak kellene következnie, azaz a vadzsrólí mudrá (a húgyvezeték össze­húzása és elengedése a férfitestben a szvádhistána csakra stimulálása és a brahmacsárja elősegítése érdekében), szahadzsólí mudrá (a húgyvezeték összehúzása és elengedése a női testben a szvádisthána csakra stimulálása és a brahmacsárja elősegítése érdekében), khécsarí murdá (nyelvzár) és sámbhaví mudrá (a szemöldökközpont merev nézése) gyakorlatainak. Ezután kellene gyakorolnunk a mudrákat, például a viparíta karani mudrát (fordított pszi­chikus testtartás), a jóga mudrát (a lelki egyesülés testtartása) és más gya­korlatokat. Ezzel a módszerrel mély meditációt érhetünk el.

Az elme szabályozása a prána szabályozásával

Még egy különbség mutatkozik Patan­jali rádzsa jógarendszere és a hagyományos hatha jóga rendszer között. A hatha jóga szövegek szerzői tisztá­ban voltak az elmeműködés ingadozá­sának szabályozásával kapcsolatos nehézségekkel. Tulajdonképpen nem is lehetséges az elme ingadozásának kiküszöbölése. Néha sikerülhet rövi­debb időre, de folyamatos jelleggel nem vagyunk képesek erre.

Ezért egy másik módszert fejlesztet­tek ki. A hatha jógaszövegek egyér­telműen arról beszélnek, hogy a prána szabályozásával az elmeműködés automatikusan sza­bályozottá válik. Azt tapasztalták, hogy a prána és az elme hatnak egymásra. Amikor a prána nyug­hatatlan, az az elmét befolyásolja, és fordítva is így van. Vannak emberek, akik könnyebben tudják az elméjüket szabályozni, mint a pránát. Sokat gondolkodtam ezen. Talán vannak, akiknek ez sikerül, de a legtöbb ember nem képes az elméje által szabályozni az elméjét. Minél inkább erőlködünk, annál inkább elválik egymástól a prána és az elme.

Egy másik fontos dologról sem szabad megfeledkeznünk. Néha érezzük az ihletet, jól érezzük magunkat, képesek vagyunk egyet­len dologra sszpontosítani. De ez nem mindennap van így. Így a hatha jóga szerzői egy másik témá­ra is lecsaptak. „Ne aggódj az elme miatt, ne törődj vele. Gyakorolj pránájámát.”

A pránájáma megfelelő gyakor­lásával az elme magától behódol. De a pránájáma hatásai nem mindig kezelhetőek könnyen. A test felforróso­dik, egyes agyi központok működésbe lépnek, és a hímivarsejtek illetőleg a tesztoszteron képződése is megállhat. Ugyanakkor a belső szerveink hőmér­sék­lete lesüllyedhet. Akár a légzés üteme is lelassulhat. Megváltozhatnak az agyhullámok. Amikor a testi válto­zások úrrá lesznek rajtunk, nem min­den esetben tudjuk kezelni ezeket. Éppen ezért a hatha jóga szerint a satkarmát kell először gyakorolni.

A satkarma hangsúlyozásának célja az, hogy megfelelő alapot teremtsen a pránájáma magasabb szintű gyakorlá­sához. A satkarma az egész szervezet­ rendszert kitisztítja, és feloldja a bloká­dokat az idá- és a pingalá nádi útján. Amikor az akadályok elhárulnak az útból, a lélegzet mindkét orrlyukon szabályosan áramlik. Amikor a balol­dali orrlyuk dolgozik, az idá lép működésbe. Amikor a jobboldali orr­lyukon áramlik a levegő, a pingalá aktivizálódik. Vagyis amikor a balol­dalon történik áramlás, az elme dominál. Amikor pedig a jobboldalon, akkor a prána veszi át a vezető szere­pet. A levegő áramlása a váltott orrlyu­kakon jelzi a szimpatikus és paraszim­ patikus idegrendszer működésbe lépé­sének váltakozását.

Ha az ida áramlik a baloldalon, miközben meditálunk, könnyen elaludhatunk, és az agyunk delta hullámokat fog kibocsátani. Ha a jobb orrlyukunkon áramlik a levegő, miközben meditálni próbálunk, az agyunk béta hullámokat fog kelteni, és sok-sok gondolat fog eszünkbe jutni egyidejűleg. Amikor mind­két orrlyukon folyik az áramlás, az a szusumnát mozgósítja. Amikor a szusumná árad, nehézség nélkül tudunk meditálni. A szusumná felébresztése, a szusumná nádi áramlásának elősegítése a jóga leg­fontosabb eleme.

A pránájáma alapja

A pránajáma gyakorlása nagyon nehéz. Számos változata van, mint például  a nádi shodhana (váltott orrlyukú légzés), bhramarí (zümmögő méh légzés), kapálabhátí (elülső agytisztítás), bhasztriká pránájáma fújtató légzés), uddzsájí pránájáma (pszichikus légzés) stb. Ez mind nem maga a pránájáma, csak a pránájáma gyakorlásának formái. A hatha jóga szövegekben egyértelműen leírják, hogy a léleg­zet visszatartása is pránájáma. A kilégzés és belégzés közötti szünet szintén pránajáma. Amikor belé­legzünk, majd kilélegzünk, a kettő között van egy rövid időszak. Ez a szünet tarthat egy másodpercig, tíz másodpercig vagy akár egy percig is. Ezt nevezzünk lélegzet visszatartásnak, azaz kumbhakának. Ez szintén pránajáma.

Amikor a pránájáma kifejezést hasz­nálom nem a nádí sódhanára, bhasztriká pránájámára, bhramarí pránájámára utalok. Ilyenkor csak a lélegzet visszatartásáról beszélek. A pránájáma gyakorlásakor el kell sajátítanunk a visszatartás képességét, ami nem is olyan könnyű. Így, hacsak nem sajátítottad el az alapokat, a jáma és a nijáma nem olyan fontosak. Természetesen, mivel az emberek álta­lában vallásosak, úgy gondolják, hogy a dogmákat követni kell. Minden val­lás rendelkezik a maga erkölcsi szabá­lyaival, de mindannyian tudjuk, milyen nehéz ezeket a gyakorlatban kivitelez­ni. De, ugye, saját magunkkal őszin­tének kell lennünk?

A pránájámá megalapozott gyakor­lásához a bandhák megfelelő végzése szükséges. Bandha nélkül a pránájáma értelmetlen. Először is meg kell érte­nünk, mi az a bandha. A pránájáma bandhákkal gyakorolandó, helyes ülőtartásban és a megfelelő mudrában. Vagy a sámbhaví mudrá vagy a nászikágra mudra (orrhegynézés) hasz­nálata javasolt.

A mudra, bandha, pránajáma és ászana együttesen segítik az elme szabályozását. Aki képes a prána irányítá­sára, az képes az elmét is uralni. A hatha jóga szerint pedig könnyebb először a pránát uralni, majd ezt követően az elmét.

Egység a változatosság mögött

A bevezetés a hatha jógába a követ­kező­képpen történik: a guru beszél tanítványainak a hatha jógáról, majd az univerzális saktiról, amely az egyéni sakti kérdését is érinti. A megtapaszta­lás során egy adott pillanatban a beszűkült elme határai áttörnek. Amikor a határok leomlanak, az egyé­ni sakti (belső energia női jellege) összeolvad az univerzális saktival.

Az alacsonyabb szintű tudat, amely nem valóságos, eggyé válik a kozmi­kus tudattal. Ezután a sakti már egyet­len egység. A tudattalanságunknak köszön­hetően önmagunkat különálló­nak érzékeljük, és ezt a téves érzékelést meg kell törni. Én nem Én vagyok, és Te nem Te vagy. Egyek vagyunk. Még a testünk sem különböző. Mind egysé­get alkot, miközben megpróbáljuk ezt megváltoztatni korlátozott szem­lé­le­tünkből adódóan. Meg kell élnünk azt a tapasztalatot, hogy a változatosság nem valódi, s csak az egység létezik.

A hatha jóga valódi célja

Az elmúlt 40-50 évben a hatha jógát terápiás módszernek tekintették világ­szerte, és számos tudományos tanul­mány készült ebben a témában. Manapság azért tanítjuk az emberek­nek a hatha jógát, mert feltétlenül szükséges. Az emberiség megbetege­dett, és az orvostudomány nem képes a harcot felvenni. A hatha jóga ellen­ben mindenkinek képes segíteni. Nem akarjuk a gyógyító hatást sem lebe­csülni, de ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a hatha jógának mi az eredeti célja.

Minden beteg ember mögött áll egy spirituális lény. A cukorbeteg ember mögött ott él egy jógi. A depressziós ember mögött ott van egy tanítvány. Amikor egy beteg segítséget kér, taníts neki jógát, és segíts, hogy jobban érezze magát. Gyógyítsd meg a beteg­ségét, de kérlek, ne állj meg itt. Vidd őt tovább az élet spirituális magassá­gaiba.

Ebbe a hibába esik a legtöbb jógata­nár, különösen nyugaton: arthritisszel, reumával insomniával kezelnek egy beteget, tanítanak neki néhány gyakorlatot, de ennyi az egész. A hatha jógát nem a teljes személyiség kezelé­sére használják. Ezért nem is képesek a tanítványoknál fejlődést elérni. A testi egészség fejlesztése nem elég. A men­tális egészséget is javítani kell. Az emberek természetét kell megváltoz­tatni. Meg kell változtatni a személyi­ségüket. A lélektani és a fizikai körül­mények egyaránt változtatást igényel­nek. Nem egyszerűen a betegségtől való megszabadulás érzését kell meg­tapasztalnunk, hanem általában a kötöttségektől és az elmének az elka­landozásaitól kell megszabadulnunk. Eljött az idő, hogy a jógatanárok világszerte megértsék és továbbadják hatha jóga valódi szellemét.

Forrás: Yoga magazin, 1982. szeptember