Magyarországon Alapítvány
A tantra elméletébe és filozófiájába mélyen beleszőtt a mantra, jantra és a mandala. A tantra egyszerre filozófia és gyakorlati tudomány, amelynek nagyszerű elméletei a mantra, jantra és mandala használatával válnak hatásossá. Most a mandalát vizsgáljuk meg, amelyből a tantrikus ikonográfia, a templomok, a képzőművészet, az építészet és a zene gazdag művészete kifejlődött.
Ha jó napot akarunk ma, el kell felejtenünk a tegnap rossz emlékeit. A kérdés az, tudjuk-e ezt az elvet teljesen alkalmazni életünk során. Az emléket vrittiként értelmezzük, az elme lenyomataként. Kapcsolataink az emlékeinken alapulnak, amelyek tegnap, egy héttel, egy hónappal, egy évvel vagy sok esetben egy élettel korábban történtek. A szabadság megtapasztalásának érdekében az emléket a legnehezebb megsemmisíteni. Végső formájában az emlék egy teher, ami köt minket egyfajta gondolkodáshoz és viselkedéshez, természethez és személyiséghez. Minden cselekedetünk kapcsolatban van a személyes emlékeinkkel. Az emlék a karma legfőbb formája.
A világon sok gondolkodási rendszer és irányzat létezik. A közös tényező és minden megismerés központja mindegyikben az ember. Ebből következően egy gondolkodási irányzatot, hitet, filozófiát vagy vallást alapítani az emberi lény nélkül lehetetlen.
Swami Sivananda Saraswati
A történelemben vannak példák arra, hogy valaki tökéletes emberi lénnyé vált, és akként létezett. Vannak esetek, hogy emberek, akik az érzéki világban éltek, mégis isteni életet folytattak. Az ilyen emberek világosan jelezték, melyek az isteni világ dimenziói, megjelenési formái és alapjai; miként kell meghatározni az erényt, a jóságot, a dharmát; milyen az ember viszonya az idősekhez, a fiatalokhoz, a partnerekhez, a barátokhoz, a versenytársakhoz, stb. Struktúrákat, rendszereket és technikákat határoztak meg, melyek elvezethetik az embert az isteni élet megtapasztalásához. Hangsúlyozták a purusarthákat, azaz az életben bizonyos minőségek elérésére tett egyéni erőfeszítéseket, hogy megváltoztassuk saját természetünk korlátozó aspektusait.
Szatszang, Rikhiapíth, 1997. szeptember 13.
Thaiföldön van egy hagyomány, mely szerint egy darabig mindenkinek szerzetesi életet kell élnie. Mi ennek az oka?
Thaiföldön minden buddhistának egy ideig szerzetesi életformát kell felvennie. Levágatja a haját, géru ruhát visel, alamizsnáért könyörög, a földön alszik, és monostorban él. Ez érvényes minden buddhistára, hercegre és koldusra egyaránt.
Megpróbáltad már valaha is leállítani a rengeteg ingerrel, ötlettel és tárggyal kapcsolatos gondolkodást, amelyek nap, mint nap érik az elménket? Gyönyörű szőnyegeket, könyveket gyűjtünk, még akár embereket is és aztán mentális emésztési zavartól szenvedünk. A jóga egy lehetőséget kínál arra, hogy kiürítsük az elméből mindazt a haszontalan dolgot, amelyet felhalmozott. A jóga gyakorlataival böjtöltetjük az elmét, ugyanúgy, ahogy böjtöltetjük a testet és a folyamatban tisztítjuk egész lényünket. Ez a jóga egyik legnagyszerűbb jótékony hatása.
Az egyetlen dolog, ami a legtöbb beteg emberben közös, az a boldogtalanság. Nagyon kevesen tudják nyugalommal elfogadni a betegséget, és azon belül meglátni annak rejtett okait, mivel hiányzik belőlük az ok és okozat megértése és az egészséges életmód ismerete. A szantósa, avagy megelégedettség ott lapul minden felgyógyulás magjában, bajból, feszültségből, aggodalomból, stresszből és betegségből. Amikor tudunk úgy tekinteni a problémáinkra, mint akadályokra az erő, érettség és egészség vagy teljesség felé vezető utunkon, akkor elérjük a megelégedettséget vagy jó kedélyt. Olyannak tudjuk látni az életet, amilyen és a humor szikrájával a szemünkben.
Sri Swami Satyananda és a Satyananda tradíció nagyban hozzájárult a jógához és a szannjászához. A jóga gyakorlatok rendszerezéséhez szükséges volt létrehozni egy egymásra épülő előrehaladást a jóga ösvényén, és ez az, amit Swami Satyananda elvégzett. Swami Satyananda-é az érdem a technikák ötvözéséért és a pavanmuktászana sorozatok bemutatásáért, az első rész reuma elleni, a második az emésztőrendszeri betegségek elleni gyakorlatok, a harmadik pedig a sakti bandhák. A tantrikus njásza részeit szintén ő hozta be a jóga rendszerébe, jóga nidrá formájában. A mai jóga iskolák többsége a Mungerből elterjedt sorrendben tanítja a pránájáma gyakorlatokat. A mudra gyakorlatok mellett szóló érvek, és a bandhák fiziológiai (testi működés) és pszichológiai hatásai a jóga gyakorlatok egy másik, eltérő nézőpontjai, amelyek rendszerezésre kerültek, hogy megérthetők, gyakorolhatók és megtapasztalhatók legyenek.
A mauna szónak két jelentése van. Első jelentése: csönd. Annak megtanulása, hogy csendben legyünk, egy pratjáhára technika (pratjahára: az elme visszavonása a külvilágból, az érzékszerveken keresztül érkező ingerekről – ízlelés, szaglás, látás, tapintás, hallás).
A beszéd (szanszkrit nyelven shabada), a prána shakti, a pránikus erő megnyilvánulása. A beszéddel sok energiát veszítünk. Ha megvizsgáljuk, hogy egy nap folyamán mit beszéltünk, meg fogjuk érteni, hogy szavainknak csak töredéke volt konstruktív vagy kimondásra érdemes. Minél többet jár a szánk, annál több pránikus energiát veszítünk; míg ha kevesebbet beszélünk, több pránikus energiát leszünk képesek megőrizni. Mindannyian szeretünk locsogni, ám ilyenkor nincs tudatosság és nincs jelen a felfogóképesség – azon készségek, amelyek kapcsolatban állnak a pránával (energia).
Minden szóban van sakti (energia). Ha valaki hirtelen elkiáltja magát, hogy „Kígyó, kígyó!”, ijedtünkben rögtön ugrunk egyet. Ha valaki szamárnak nevez minket, bosszankodunk, és dühösek leszünk. Ha forró szamószára és csatnira (indiai ételek) gondolunk, elindul a nyálelválasztásunk. Ha a világ közönséges dolgainak nevei ilyen erővel bírnak, micsoda hatalmas erő lehet Isten neveiben!