Swami Sivananda
A minket körülvevő anyagi világ minden elemének forrása egy gondolat, melyből aztán majd formát nyer. Minden vár, minden szobor, minden festmény, minden mechanizmus – minden először megalkotójának elméjében született meg, mielőtt anyagi kifejeződést vagy megtestesülést nyert volna. Mikor a művész elkezdi festeni a képet a vászonra, akkor ő ezt az elméje által előzetesen alkotott anyagi elképzelés alapján teszi. Végül is a világ is csupán egy elgondolás, egy gondolat. Amikor az elme abbahagyja a gondolkodást, a világ eltűnik, és leírhatatlan boldogság lesz jelen. Amikor az elme elkezd gondolkodni, a világ és vele a szenvedés azonnal újból megjelenik. A világot az elme teszi láthatóvá. Kár azonban, hogy a látnokok kivételével senki nem látja az elmét. Az elme nem nagy, nem látható és nem kézzel tapintható dolog. Létezése nem látható sehol sem. Terjedelme nem mérhető. A létezéshez nincs szüksége térre. Ha az ember komolyan és szakadatlanul gondolkodik az elme természetén, az semmi. Ha elkezdjük elemezni az elmét, az semmivé válik. Az elme gondolatok kötege, és az a gondolat, hogy „Én”, a gyökere valamennyi gondolatnak. Az első gondolat, amely az ember tudatában felbukkant, az „aham”, az „Én” volt. Az „Én” hamis képzet – nem-valóság. Amikor valamennyi gondolat gyökere a semmibe tűnik, hová lesz az elme?
Az elme és az anyag, mint alany és tárgy, egyazon dolog két aspektusa, mindkettőt átjárja Brahman, aki egyik sem, de mégis tartalmazza mind a kettőt. Az elme megelőzi az anyagot. Ez a Védánta elképzelése. A tudomány szerint az anyag előzi meg az elmét. Az elme finom anyag. Ahogy a fizikai test szilárd, folyékony és gáznemű anyagokat tartalmaz, úgy az elme is különböző sűrűségi fokú, más és más rezgésszámú szubtilis anyagokból épül fel.
Az egyéni elme
Az elme nem más, mint a „szamszkárák”, benyomások gyűjteménye. Nem más, mint szellemi konstitúciók halmaza. Nem más, mint a különböző tárgyakkal való érintkezés során felmerült vágyak gyűjteménye. Az elme érzések gyűjteménye is, melyeket a világi bosszúságok keltenek bennük, továbbá a különböző tárgyakról alkotott elképzelések gyűjteménye. A vágyak, elképzelések, érzések folyamatosan változnak. A régi vágyak és érzések közül egyesek folyamatosan távoznak a raktárukból, azaz az elméből, és újak pótolják őket. Ez a szakadatlan változás semmilyen módon nem akadályozza a szellemi műveletek harmóniáját. Csupán a vágyak, elképzelések és érzések egy része távozik. A megmaradók egészséges kooperációban működnek együtt, összhangban vannak az újonnan érkezettekkel.
Amikor az ember megszületik, az elme nem egy üres papírlap. Az már a szamszkárák, hajlamok és részrehajlások egész tárháza. A gyermek már szamszkárákkal, múltbeli tapasztalatokkal születik, melyek szellemi és erkölcsi hajlamokká és képességekké változnak.
Kellemes és fájdalmas tapasztalatokon keresztül az ember anyagokat gyűjt, és szellemi és erkölcsi képességekké építi őket. Az elme az érzékeken keresztül a világból nyert benyomásokon keresztül fejlődik. Sok testet vesz fel, míg begyűjti a világ teljes tapasztalatát. A kereskedő, miután az év végén lezárta az év főkönyvét, újat nyit. Ilyenkor nem veszi át az összes tételt, hanem csak az egyenlegeket. Ugyanígy a szellem is átadja az új agynak a lezárt élet tapasztalatairól szóló véleményét, a végkövetkeztetést, melyre jutott, a döntéseket, melyeket meghozott. Ez az a készlet, mely átadódik az új életnek, ez az új lakás szellemi bútorzata – az igazi emlékezet. A mentális test igen eltérő az egyes embereknél. Durva és finom anyagokból áll a vele kapcsolatban lévő, többé vagy kevésbé kitárult tudatosság szükségletei szerint. A kiművelt emberben aktív és helyesen meghatározott, a fejletlenben homályos és rosszul meghatározott. A mentális testben zónák és szeletek vannak, úgy, mint ahogy az agyban is különböző tárolók találhatók az egyes típusú gondolatok számára. Mindenkinek megvan a maga mentális világa. Gondolkodásmódjában, temperamentumában, ízlésében, mentalitásában, fizikai jellemzőiben minden ember teljesen különböző másoktól. Fizikailag is különbözünk egymástól, még ha esetleg van is valami hasonlóság. Sokféle különböző típusú elme van, és a szádhana, a jóga útja is az elmének, a temperamentumnak és a képességeknek megfelelően változik.
Az elme megtisztítása
Megvan bennünk az a képesség, hogy megnyissuk vagy bezárjuk magunkat az isteni befolyás előtt, pontosan úgy, ahogy kívánjuk. Ezt az elme erejével, gondolati műveleteken keresztül érjük el. A szattvikus és a radzsaszikus elme egymással homlokegyenest ellenkező irányban mozognak. A szattvikus elme egyesít. Az ösztönös elme elkülönít és megoszt; félrevezeti az embert. Ha az ember radzsaszikus, messze van Istentől. Elzárja magát Isten elől. Ha szattvikusak vagyunk, megnyitjuk magunkat az isteni behatásnak. Tisztítsuk meg az elmét, és halljuk meg a lelkiismeret, a szattvikus elme szavát. Fejlesztenünk kell az elme szattvikus részét az alacsonyabb, tisztátalan, ösztönös elme átszellemítése által.
Ha a magasabb elme elpusztította az alacsonyabb elmét, csakis akkor tudjuk megszerezni az örök boldogságot és békét. Csak ekkor tudjuk elérni a móksát, a legmagasabb tudást, és az örökké tartó üdvösséget. Az elmét igaz, erényes és tiszta cselekedetekkel és folyamatos szatszanggal (a bölcsességgel való egyesülés) tudjuk megtisztítani. Szatja, az igazság kimondása, és daja, a tiszta részvét az elme nagy tisztítói. Ha a csapból akarunk vizet inni, meg kell hajolnunk. Ugyanígy az alacsony elmének meg kell hajolnia, és alázatossá kell válnia a tökéletesedett elme előtt, ha magába szeretné szívni annak erényeit. A gondolatnak magának nyugodtnak és csendesnek kell lennie. Csak így tudunk inspirációt nyerni. Ebben az állapotban csak üdvös feltételeket lehet átadni a magasabb elméből az alacsonyabba. Ebben a nyugodt tudatállapotban tudjuk megtartani a közösséget Istennel. A dühös és depressziós hangulatok mind megzavarják az elmét, és akadályként hatnak Isten realizálásához.
Az elme igazi békéje nem jön kívülről. Ez ugyanabban az elmében keletkezik, ha az elme felügyelet alatt áll, és gondolatai ellenőrzöttek. A prakriti soha nem hoz létre vákuumot az elmében. Ha az egyik félelem vagy aggodalom elmúlt, máris ott az újabb. Az elme soha nem válik üressé. Végtelen sok dolog van, amibe bele tud feledkezni. Gondosan figyeljük meg az elme útját. Az elme megkísért, felnagyít, eltúloz, elbolondít, szükségtelenül megijeszt hiábavaló képzetekkel, félelmekkel, aggodalmakkal, rossz előérzetekkel. Mindent megpróbál, hogy eltérítse az embert a koncentrációtól. Nekem is évekbe telt, míg megértettem az elme finom működését.
A vrittik irányítása
A vritti örvényt jelent. Ez egy gondolathullám, mely felmerül az elmében. A vrittik az elme módosulásai. Eredményük az avidjá, a tudatlanság. Az elme hatalmas erőt nyer, ha szétrombolja a vrittiket. Nem könnyű megsemmisíteni a vrittiket, a gondolati hullámokat, mivel számtalan van belőlük. Egyesével kell felszedni őket, és külön-külön elbánni velük. Néhány vritti rendkívül erős, és nagy erőfeszítést igényel leszámolni velük. A legtöbb vritti azonban nagyon gyenge, és szétolvad, akár a felhők. Az erős gondolatok maradandóak, és minden nap újból eszünkbe jutnak, amikor reggel felkelünk az ágyból. A tudatalatti elme segítségével meg tudjuk változtatni a természetünket oly módon, hogy egészséges, erényes tulajdonságainkat ápoljuk, fejlesztjük, máskülönben ezek rejtve maradnak az ember szívében. Ha le akarjuk győzni a félelmet, tudatosan tagadjuk, hogy félelmeink vannak, és koncentráljuk figyelmünket az ezzel ellentétes minőségre, a bátorság eszméjére. Ha a bátorság erősödik, a félelem magától el fog múlni. A pozitív mindig legyőzi a negatívat. Ez a természet csalhatatlan törvénye. Meg tudjuk szeretni az ellenszenves, visszataszító feladatokat is, ha fejlesztjük az irántuk való vágyat, hajlamot. A régiek megváltoztatásával új szokásokat, új elképzeléseket, új eszményeket és tulajdonságokat tudunk megalapozni a tudatalattiban.
Gondoljunk arra, hogy erősek vagyunk, és akkor erősek leszünk. Ha arra gondolunk, hogy gyengék vagyunk, akkor gyengék leszünk. Ha arra gondolunk, hogy bolondok vagyunk, bolondok leszünk. Egy állhatatos, szilárd gondolat beállít egy meghatározott gondolkodásmódot, és ez a habitus önmagától megtestesül, mint a jellem egy tulajdonsága. A gondolatok kötegei szellemi és erkölcsi tulajdonságokká szövődnek, és ezen tulajdonságok összessége az, amit jellemnek, karakternek nevezünk. Az ember éppúgy fel tudja építeni a saját jellemét, ahogy egy kőműves megépít egy falat. A megtisztulás a jóga legelső eleme. Ha ez megtörtént, akkor az elme eredendő hajlama szerint a szabadság felé mozdul. Ha a tükör piszkos, az ember nem látja tisztán az arcát. Hasonlóképpen, ha a elme-tükör piszkos és tisztátalan, nem láthatjuk tisztán Istent, nem láthatjuk tisztán az Ént. Brahman világossága nem ragyog magas hatásfokkal. Tisztítsuk meg ezt a tükröt naponta spirituális szádhanával, meditációval, önzetlen szolgálattal és áhítattal. És tudtára ébredünk Istennek.