Tanítványság

Swami Niranjanananda

Guruvá válni könnyű, de tanítvánnyá válni nehéz. A guruságot könnyű elérni, de tanítványként élni szinte lehetetlen. Tanítványként élve mindig küzdeni kell az elmével, a tudat ambícióival és az egóval. Az igazi tanítványság olyan személyt kíván, aki teljesen nyitott, üres, szabad – és ez nem lehetséges. Akkor hát a tanítvány másik definíciója, ha az első elérhetetlen: a személy, aki kész tanulni, és nem azt mondja, hogy „én tudom, én tudom”. Aki kész meghallgatni, és nem azt mondja: „Tudom, mit fogsz mondani, nem is kell mondanod.” Aki kész állandóan tanulni, akár ugyanazt a dolgot hússzor is, és ugyanazzal a lelkesedéssel, mint először. Ez a tanítvány egyik tulajdonsága, és valószínűleg a legfontosabb és a legerősebb.

Én így próbáltam formálni az életemet minden téren; filozófiai, spirituális, adminisztratív és szociális téren. Ez egy más mentalitást jelent; hajlandóságot jelent tanulni, nem pedig tudni. Amint egyszer tudsz valamit, azt hiszed, mindent tudsz. Olyan, mintha azt mondanád, hogy ha egyszer már láttál egyet, akkor mindegyiket láttad.

A hétköznapi emberek így gondolkodnak, de a tanítvány másképpen gondolkodik. Még akkor is, ha ugyanabban a helyzetben vagy, ugyanazzal a személlyel, ugyanazzal a tudással, ugyanabban az eseményben milliószor, ne engedd az egót, hogy azt mondja „tudom”, mert abban a pillanatban, amikor kimondod „tudom”, egy pszichológiai blokk jön létre, egy korlát a tanulási folyamatban. Ez a pszichológiai korlát jelenti az emberi tudatosság hanyatlásának kezdetét. Az egó korlátozza, megfékezi, gátolja és elfojtja a kreativitást. A „tudom” elfojtja a kreativitást, a „megtanulom” fokozza azt. Az egész csak a kettő közti választás kérdése.

Ganga Darshan, 2000. január 24