A jóga szádhana szükségessége

Swami Satyananda Saraswati

Elhangzott az V. Nemzetközi Jóga Kongresszuson, Raigarhban, 1968 novemberében. Eredeti közlés: YOGA, Vol. 7, No. 9. 1969

Ahogyan a gyógyszer nélkülözhetetlen a betegek számára, úgy a jóga szádhana is az azok számára, akik úgy érzik, hogy valami hiányzik az életükből, legyen az létezésük fizikai, mentális vagy személyiségben rejlő hibája. A jóga szádhana valójában azon technikáknak az összefoglaló neve, amelyeket tudatosan alkalmazunk azért, hogy a személyiség tökéletlen jegyeitől megszabaduljunk. Az ember nyugtalan, mert érzi az erények hiányát az életében, mégis inkább erkölcstelen természetét és szokásait illetően tudatos, amely meggátolja abban, hogy felismerje saját tündöklő és erős énjét Isten képmásában.

A jóga szádhana jógagyakorlást jelent és önként vállalt fegyelemre utal, amelynek célja, hogy eltávolítsa a fizikai és mentális hibákat. A jóga fegyelmezett gyakorlása az elme, intellektus, érzelmek ill. a test kondicionálására szolgál. Az orvosok, akik otthon vannak az élettan-, anatómia- és orvostudományban, társadalmunkban hozzáférhetőek a fizikai test kezelése céljából, de nagyon kevés olyan ember van, aki ismeri az okait, gyógymódját a mentális, érzelmi és tudatfeletti rendellenességeknek. A nyugati típusú pszichológia – nem kétséges – közeledik ez utóbbi megértéséhez, ugyanakkor még gyermekkorát éli.

Az ember egészét megérteni

Vizsgáljuk meg a jógát, mint fejlett pszichoterápiát, és nézzük meg hasznos pontjait mind spirituális, mind pszichológiai szemszögből. Amikor egy személyről beszélünk, nem egyedül a fizikai testre gondolunk, hanem egy időben gondolunk belső személyisége természetére, annak ördögi és jóságos oldalával. A belső személyiség fogalma lehet, hogy elsőre nem teljesen érthető, de számunkra egy emberi lény feltétlenül a testét és megjelenését jelenti erényeivel, bölcsességével és tudásával együtt. Így amikor egy bizonyos személyre gondolunk, azon tulajdonságokra gondolunk, amelyek a „belső személyiségként” ismertek, és a fizikai testben mint lakóhelyben telepszenek meg.

Belső konfliktusok

Néha ez a két személyiség – a külső és a belső – nem áll békében egymással. Az illető gondol, spekulál, vágyik valamire vagy elképzel valamit, ami meglehetősen idegen saját természetétől, szokásaitól. Olyan dologra vágyik, kívánkozik, ami soha nem lehet az övé; olyat képzel el, álmodik, ami elérhetetlen számára. Ekkor kezd el olyan természetre szert tenni, ami személyiség-konfliktushoz vezet. Öntudatlanul, észrevétlenül áldozatául esik a frusztrációnak, gyenge akaratnak, döntésképtelenségnek, hullámzó érzelmeknek és vágyaknak, kisebbségi komplexusnak, stb…

Ugyanakkor más hatások, mint a környezet, barátok helytelen tanácsai, útmutatásai ill. az elkövetett hibák személyiségének meghasadásához vezetnek. Végül egyedül marad a sikerért és fejlődésért vívott versenyben. Leküzdeni vagy kompenzálni próbálva a gyengeséget az alacsonyabb rendű én értékelése (mely a belső én része) elkezd különböző alakokban megjelenni, melyek helytelenek, társadalomellenesek és erkölcstelenek. A siker önbizalmat és erőt ad, de a sikertelenség meggyengíti a személyiséget. Mit tehet az ember ilyen helyzetben? Megkaphat mindent, amit csak akar, amire csak vágyakozik? Az ember, aki erre a Földre született, meg kell, hogy kóstolja az életet a maga teljességében, mert a fájdalmak és örömök között fogja megtanulni az élet leckéjét.

Az élet édes és fájdalmas is egyszerre, és éppen ezért szereti az ember. Aki már látta a nappal éles fényeit, nem kerülheti el az éj sötétjét. Nem is kívánatos, és nem is szolgálná érdekét. Ez a természet rendje és Ő nem tesz engedményt. Mindannyiunkkal azonosan bánik, és Karma kerekének is tovább kell gördülnie, jutalmazva az élet minden testi és mentális cselekedetét. Ezért nagyon lényeges művelni és fejleszteni a belső személyiséget, amely még az keletkezés szakaszában van.

A tökéletesség állapota

Úgy hiszik, hogy 8,6 millió újjászületést követően az élet emberi formára tesz szert. A különböző szakaszok, amelyeken áthalad az élet: az ásványi, növényi, állati és végül emberi lét. Az élet emberi szakaszához megérkezni annyit jelent, hogy az anyag és a forma elérte a tökéletesség állapotát. Ekkor a belső személyiség törékeny ereje meg kell, hogy erősödjön, hogy elérje a tökéletesség állapotát, ahol az ember isteni vagy „szuperember” minőséget vesz fel. Az állati lét durva és fejletlen elméje kifinomodik, érzékennyé, gyorsabbá és erőssé válik.

Az emberi élet a legáldottabb, miként egy jel mutatja az isteni élet kezdetét és növekedését belsőnkben. Az állati életben kénytelenek vagyunk megtanulni használni ill. irányítani a végtagokat, megjelenést. Az emberi életben megtanuljuk használni és irányítani az elmét ill. a végletekig fejleszteni rejtett mentális képességeinket. De az elme teljesítőképessége nem ismert mindenki számára. Valójában az ember nincs tudatában a számára elérhető rejtett képességeknek. Ezek a rejtett potenciálok pont olyanok, mint a feltáratlan természeti kincsek. A jóga gyakorlásával az ember felfedezi elméjének rejtett erőit, amelyeket használni lehetne a (1) sikeres élethez, ill. (2) sziddhi (spirituális erő-szerk.) vagy testi erő eléréséhez és (3) a spirituális felismerésekhez. Az első és a harmadik kívánatos és ártalmatlan.

A jóga szádhanát gyakorló lelki egyensúlyra, békességre, élesebb elmére, erős céltudatosságra tesz szert, és visszaszerzi elveszett önbizalmát. Mindezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek a sikeres léthez, az élet minden területén, feltéve hogy ismerjük, hogyan kell használni a jóga szádhana gyakorlások során keletkezett energiákat. A sziddhi eléréséhez teljesen le kell rombolni – erőteljes gyakorlatokkal – az egész fizikai és mentális szerkezetet, és el kell terelni a szellemi képességeket, hogy azok csakis a sziddhi elérése irányában haladjanak. E sziddhiknek – habár nehéz munkával megszerzettek – nincs állandó értékük. Ahogyan nem használhatod Őket e világban saját érdekedben, úgy másoknak sem kedvezhetsz azok felmutatásával.

Kitörni a rabságból

Az ember születésétől fogva erős vaskapcsokkal van hozzáláncolva végtelen belső vágyaihoz vagy anádi vászanákhoz, és semmilyen sziddhi sem képes elvágni saját tudatlanságát (avidjá). A karma kimerülése kizárólag a szádhanák során tett saját erőfeszítés eredményeképpen lehetséges. Meditáció során csak a múlt szamszkárái (tudatalatti emlékek) és a rossz karma égethetőek el. A meditáció gyakorlatán keresztül a tudás fénye felvirrad, és elégeti az összes szamszkárát.

A jóga szádhana elősegíti az önmegismerést, mert az elme és érzelmek összes keletkezett, de el nem használt energiái egy egészséges végcél felé irányítottak. Ez a Legfelsőbb Én megismerése, ami az élet végső értelme. Így az összes érzelem ill. szellemi erő az önmegismerés biztonságos betétszámlájára rakódik le. De egy kezdő számára a jóga helyes gyakorlásához mindig szükség van egy szakértő tanácsaira és útmutatására, máskülönben elveszhet a lélek vadonjában.

Forrás: Yoga Magazin 2005. június