Swami Satyasangananda Saraswati
A tantra elméletébe és filozófiájába mélyen beleszőtt a mantra, jantra és a mandala. A tantra egyszerre filozófia és gyakorlati tudomány, amelynek nagyszerű elméletei a mantra, jantra és mandala használatával válnak hatásossá. Most a mandalát vizsgáljuk meg, amelyből a tantrikus ikonográfia, a templomok, a képzőművészet, az építészet és a zene gazdag művészete kifejlődött.
A mandala alapelve: elsődleges forma
Bármely forma, ami az emberi tudatosságban képszerűen vagy láthatóan keletkezik, egy mandalát képez. Annak érdekében, hogy egy mandalát létrehozz, képesnek kell lenned látnod önmagadban, nem gondolat, hanem látvány formájában, olyan tisztán, ahogy a világot látod nyitott szemmel. Minél tisztább a belső látásod, annál pontosabb és erőteljesebb a mandala, amit létrehozol.
A mandala egy körben létezik, ez a mandala alapelve. Ezért bármely elképzelt mandalát egy kör szimmetriájában kell ábrázolni. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a kört egy alapvető formának tekintjük. Még a föld is, amelyen élünk, nem lapos, hanem kerek vagy elliptikus. A mandala megformálása ugyanazt az elvet követi, mint a fény, ahogy azt a tudomány magyarázza. A fényhullámok egy görbület mentén terjednek, meghajlítva a teret és létrehozva egy körívet vagy görbületet. Ez a körkörös aura a mandala egy lényeges tényezője, és ez nyilvánvaló minden ősi mandalában, amely ma létezik.
Bármi formálhat egy mandalát; egy fa, egy ház, egy autó, egy állat, egy emberi lény – még a tested is egy mandala. Amennyiben képes vagy látni a “belső szemeddel”, a forma, amit bármely tárgyról látsz, nagyon pontos, még annál is pontosabb, mint amit nyitott szemeiddel láthatsz. Elképzelheted ugyanazt a tárgyat önmagadon belül és kívül, a különbség azonban az, hogy amikor magasabb rendű elmével vizualizálsz egy tárgyat, futólagosan megpillantod, hogy mi van a forma mögött. Így képes vagy többet észlelni, mint az átlagos szem. Láthatunk egy fát, egy házat, egy állatot vagy egy gyönyörű tájat és később megörökíthetjük vásznon vagy papíron. Azonban ez nem felel meg egy mandalának, mert nem voltunk képesek a tárgyon túl látni. Nem érzékeltük a tárgyat egy lineáris dimenzióban, vagy szín, vagy hang formájában. Ezért nem tud számunkra semmilyen jelentést közvetíteni azon a tényen túl, amit egyébként is értünk alatta.
A mandala készítése: misztikus látás
Olyan mandala készítéséhez, amelynek ereje és hatalma is van, egyaránt fontos a belső tisztaság és a belső látvány megjelenítésének képessége. Néhányan tisztán látnak önmagukban, de nem képesek reprodukálni külsőleg, amit láttak. Gyakran ez az, ami megkülönbözteti a jó művészt a rossztól. Lehet, hogy mindketten ugyanazzal a belső látvánnyal rendelkeznek, azonban a reprodukálásuk tisztasága különbözik. A mandala egy tárgy lényege, amelyet egy olyan ember érzékel, aki a belső látását kifinomította; a mandala továbbá egy olyan belső kozmikus kép, amelyet azért alkottak újra, hogy mindenki láthassa.
A mandala, amit készítesz, függ a tudatosságod szintjétől. Minél fejlettebb a tudatosságod, annál egyetemesebb lesz a mandala, amit készítesz. Az egyetemes mandala egy olyan mandala, amit a kozmikus tudatossággal összhangban lévő elmével készítenek. Ezért az ilyen mandala minden ember számára alkalmazható és megfelelő, míg az egyéni síkon lévő elmével készített mandalának kisebb egyetemes vonzereje és képessége van a magasabb szintű tudatosság másokban történő felébresztésére. Továbbá, bizonyos mandalákat olyan emberek készítettek, akik meghaladták az anyagi szintet, és elragadtatottságba kerültek a tudat feletti extázis által. Ezek azok a mandalák, amelyek spirituális élményeket idézhetnek fel másokban, és ezek azok, amelyeket a tantra elsősorban használ.
Minden kultúrának és civilizációnak megvannak a maga mandalái, és ezen alkotások minősége tiszta képet ad számunkra a készítő társadalom tudatosságának szintjéről. A művészet, a szobrászat és építészet minden formája mandala alkotás, amelyet az elme mélységeiben láttak, majd később újra alkottak. Ez az, amiért ezen alkotások olyan intenzívek, és befolyásuk lehet sok évszáddal később is oly sok nemzedékre, akik csodálják ezen alkotásokat.
A különbség egy művész által készített mandala és egy misztikus által készített mandala között jelentős. Egy művész a belső élményét fejezi ki, egy időhöz és térhez kötött fogalomra lefordítva, mivel az ő belső látása nem annyira mély, mint egy misztikusé. Ez a fogalom rendszerint csak a készítője érzelmeit közvetíti, és nem egy metafizikai igazságot. Egy misztikus másrészről messze meghaladja a véges elme, érzelmek és értelem korlátait, és ezért ezek a tapasztalatok sokkal mélyebben kapcsolódnak a kozmosz egyetemes fogalmaihoz.
Mind a művész, mind a misztikus a belső igazságokat fedezi fel, és írja le. Míg azonban a művész eltávolítja magából az élményeit a művészeti alkotása által, addig a misztikus folytatja a fejlődést egyik tapasztalásból a másikba. A misztikus nem a belső látvány felfedezését célozza meg, hanem ami mögötte van. Ha egy művész ugyanezt tenné, akkor misztikussá válna. Ezek miatt, az isteni bensőn alapuló minden művészeti alkotás képes kiállni az idő próbáját, és mint halhatatlan és örökkévaló idea létezik.
Indiában a művészet, zene és építészet minden formáját mélyen befolyásolta a régmúlt spirituális éleslátása. A klasszikus indiai zene a dallam, az ütem és a ritmus keverékével egy mandalát hoz létre, amely a tudatosság legmélyebb rétegeiben választ ébreszthet. Ajanta és Ellora barlangainak művészi munkái, az elhíresült Khajuraho-i templomok, a Konarak naptemplom Orissa-ban, és hasonló műalkotások milliói valójában mind mandalák, amelyek mélyen befolyásolják az őket szemlélők tudatosságát.
Ez a befolyás mindig nagyon kifinomult, ugyanakkor pontos. Az ember nem ismerheti az elme rétegeit, amelyeket a mandala felderít és befolyásol. A tudatalatti és a tudattalan elme az, amellyel a mandalák kapcsolatban állnak, és ezért képesek a belső látást felébreszteni. Ezen a folyamaton keresztül kezdenek az elme mélyebb rétegei megnyilvánulni.
Dévi és Dévata: isteni erők
A tantrában a mandalákat az isteni erők ábrázolásaként is leírják, állati és emberi formákkal szimbolizálva. A tantra állítja, hogy az istenség ezen formái sehol nem léteznek végzetünket irányítva, mint objektív entitások, a felsőbb szférák egyetlen részében sem. Ugyanakkor a tantra szükségességét érzi annak, hogy az istenség ideája megjelenjen emberi formában, annak érdekében, hogy megérthető legyen az ember durva tudatosságával.
A tantra megkérdezi, hogy az ember, aki képtelen látni önmagában, hogyan tudja elképzelni vagy megtapasztalni a forma nélküli valóságot. Nem tudjuk megtapasztalni vagy megfigyelni még a saját gondolatainkat sem, hát még a magasabb szintű valóságot. Tehát a mandala dévi és déva formái kidolgozott, képileg szemet gyönyörködtető szimbólumokká fejlődtek. Ugyanakkor az istenség durvább elképzelését végső soron meg kell haladni, és a forma nélküli valóság megtapasztalásává kell fejleszteni.
A dévik és dévák mandala szimbólumrendszere a formák, színek és ábrázolások végtelen halmazát fedi le. Némelyek kiemelkedően gyönyörűek, mások provokatívak, némelyek kedvesek és együttérzők, mások groteszkek és félelemkeltők, némelyek isteni erőt sugallnak és megint mások anyagi gyarapodást. A struktúra minden esetben részletesen kidolgozott és megtervezett, hogy megfelelő választ idézzen elő az aspiráns tudatosságában. Ez a szimbólumrendszer az ember kollektív tudattalanjának örökérvényű őstípus rendszerén alapul, és ezek a mandalák úgy hozzák ki ezeket az őstípusokat, ahogy a mágnes kihúzza a vasreszeléket egy halom gyémánt közül.
A mandalára történő koncentrálás felébreszti a bennünk mélyen ülő szamszkárákat, és felfedi az ismeretlen rejtélyeket álom, látomás vagy mentális cselekvés formájában. Nem vagy kényszerítve, hogy közvetlenül nézz szembe a szamszkárákkal, és ezért nem befolyásolják a cselekedeteidet a mindennapi életben. Ezek megszűnnek a meditáció és az álmok során. Ez egy módja annak, hogy elkerülj egy szörnyű és félelmetes ellenséget, ami ellen nincs védelmed. Ezek a mandalák mindig nagyon esztétikusak és vizuálisan érdekesek, és képesek a képzelet lefoglalására és irányítására, ami a finom összeköttetést jelenti a magasabb szintű elméhez.
Siva-Sakti: az erő területe
Valószínűleg a máig legellentmondásosabb mandala, amelyet a tantra azonosít, a maithuna krijája (a szexuális egyesülés cselekedetét jelenti, rituális értelemben). A maithuna krijája egy mandalát formáz, amelynek vannak megfelelő jantrái és mantrái is. A Khajuraho templom és más Orissa-i templomok erotikus szobrai teljes egészében azon a tantrikus elgondoláson alapulnak, hogy a maithuna egy olyan cselekedet, amelyen keresztül az isteni energia megidézhető. A férfi jelenti Sivát vagy a pozitív pólust, a nő jelenti Saktit vagy a negatív pólust. Ezoterikus egyesülésükkel egy energiamezőt, vagy energiakört hoznak létre, ami a mandala. Ezek az alkotások nem érzéki szenvedélyt jelentenek, hanem egyesülést a legmagasabb ezoterikus szinten. Ez megfelel az energia és tudatosság, Siva és Sakti egyesülésének.
A linga és a jóni mandala szintén ezen magasabb rendű egyesülés szimbóluma, és ez az oka amiért ez a szimbólum nagy tiszteletnek örvend Indiában évszázadok óta. A linga azt jelenti, ami fényt áraszt, míg a jóni a forrást jelenti. Ezért a lingát, mint a tiszta tudatosság szimbólumát kell értenünk, és a jónit, mint az energia forrását, amelyek együtt jelentik a teremtés mögötti kettős erőt. A férfi és a nő fizikai szinten egyesülnek, hogy újra átéljék az egység élményét, amelyből származnak. Ez az egység egy belső élmény, éppúgy, ahogy a spirituális élmény is egy belső élmény, és nincs benne semmi bűnös. Manapság, azonban, a maithuna gyakorlata nagyrészt egy pusztán külsődleges cselekménnyé értéktelenedett le, a vallás által támasztott intelmek következtében.
Talán a tantra az egyetlen filozófia, amely elég bölcs ahhoz, hogy ezt kimondja. Mások hallgatnak róla, vagy kihasználják ezt az ideát, bűnnek bélyegezve, így keltve bűntudatot és romlottságérzetet az emberekben, amiért csinálják. Azonban a bűntudat és a szégyen nagyon nehezen száműzhető a tudatosságból. Sokáig az emberrel maradnak, irányítják a cselekedeteit, elméjét, személyiségét és az életét. Ha az ember nem képes áttörni ezeket a korlátokat, nem tud magasabb szintű élményt elérni. Ennek megtapasztalásához meg kell szüntetni a bűntudatot és a szégyenérzetet.
A tantra úgy tartja, hogy a maithuna nem bűn, hanem egy imádság, egy istentisztelet, ami segít az egyénnek meghaladni az alsóbb rendű tudatosságot, az egy olyan elgondolás, amiben a legtöbb ember nem hisz a bűntudat és szégyenérzet okozta lelki gátlás miatt. Ezért ezt a tudást titokban tartották, és csak a guru adta át a tanítványának, megalapítva egy örök mandala hagyományát, mivel a guru és a tanítvány hagyomány ugyanazon a ponton kezdődik és végződik, ami azt jelenti, hogy örökké folytatódik.
Tattva Shuddi: egy pillantás a bensőnkbe
A tattva shuddi gyakorlata szintén olyan ügyesen rendezett, mint egy mandala. A gyakorlatot a fejlődési folyamat valamely pontján kezdjük, és a bensőnkben nagyon messzire utazunk. A teremtés fejlődési és visszavonódási folyamatának követésével egyszer csak ugyanannál a pontnál találjuk ismét magunkat, mintha az egy vég nélküli kör lenne, amelyet folyamatosan követnénk a születéstől a halálig, a haláltól a születésig. Amint látod a születésed és léted mögötti valóságot, felébred a vágy a megszabadulás iránt, arra kényszerítve téged, hogy felfedezd az okozatok és események végtelen ciklusából való megszabadulás eszközeit.
A tattva shuddi gyakorlat adott körkörös formájának megfontolt mintája, átgondolt elmélete, és szándékolt ereje van. Ez az erő a mandala titkos ereje, amit csak akkor ismerhetsz meg, ha kutatsz utána, ahogy egy fiatalember kutatja az első szerelmét. A gyakorlat ebbe a titkos erőbe ad egy pillanatnyi betekintést; csak egy szempillantásnyit és az élmény már tova is tűnik, olyan gyorsan, hogy gyakran még észre sem veszed. Ugyanakkor a hatás érzékelhetővé válik a tudatosságod finomabb dimenzióiban, és ez az a részed, amit a mandala próbál elérni.
Mantra, jantra, mandala: tökéletes harmónia
A mantra, jantra és mandala mindegyike a jógik, rishik, és bölcsek mély belső látásának eredménye, akik kifürkészték a kozmosz természetét. Ezek a mantrák, jantrák és mandalák a spirituális megvilágosodás, boldogság és élmény felsőbb állapotainak termékei. Az elme ezen állapotában a tudatosság minden korlátot meghalad, ezért ezt a tapasztalatot univerzálisnak hívják.
Mindaddig, amíg térhez és időhöz kötött vagy, az élményeid szintén korlátozottak és csak ezzel a dimenzióval kapcsolatosak. Azonban, amint meghaladod ezt, már nincs vallás, nincs kaszt, nincs hitvallás és nincsenek nemek, így hogyan lehetne a látomás korlátozott? Másfelől, az elme ezen állapotában egy vagy a Természet teljes folyamával, és érintkezhetsz Vele. Ekkor mindegyik látomás a kozmikus igazság részévé válik, és ezek a képek szigorú szabályokat és törvényeket követnek, amelyek a Természet minden folyamatában benne rejlenek. Ez nyilvánvaló a tantrikus mantrában, jantrában és mandalában, amelyek mindegyike tökéletes lineáris és geometrikus harmóniában és egyensúlyban van.
A tantrikus rendszerben minden mantra, jantra és mandala az utolsó részletig kiszámított. Ha nem tesz eleget a pontos matematikai egyenletnek, amely meghatározza az egyensúlyát, akkor nem hatásos és nem teljes. Csak rá kell pillantanod ezen mandalák és jantrák némelyikére, hogy ellenőrizd a matematikai egyensúlyt. Valójában ez az első szempont, amely odavonzza a figyelmedet.
A tantrikus rendszerben a mandala jeleníti meg egy magasabb rendű erő vizuális ikonográfiai formáját, a jantra jelenti ezen erő elvont formáját, és a mantra jelenti a finom formát. Így minden mandalának van egy megfelelő jantrája és mantrája, és az egyik helyettesíthető a másikkal, az aspiráns szintjének megfelelően, mivel ugyanazt az eredményt idézik elő. Ugyanakkor a különféle istenségek a tudatosság különböző szintjeit jelentik, és ez alapján kell kiválasztani őket. A jantrákat és mandalákat nem szabad félreérteni, mint vallásos, okkult vagy misztikus szimbólumokat, hanem mint az energia erősen feltöltött erőit kell értelmezni, amelyek a sajátjukkal azonos rezgésszámot idézhetnek elő bennünk, hogy kiterjesszék tudatosságunkat.
Yoga Magazine, 1991. január