Az oktatás célja

Swami Sivananda Saraswati

A műveltség a gyökér. A kultúra a virág. A bölcsesség a gyümölcs.

Minden diáknak nyugodtan és körültekintően el kell gondolkodnia, és először is meg kell értenie az oktatás valódi jelentését és célját. Ennek megértése nélkül az oklevél vagy diploma megszerzésének vak hajszolása terméketlen utánzássá válik, mely elkerülhetetlenül csalódással fog végződni.

Az oktatás nem információ felhalmozást jelent, és célja nem a puszta karriervadászat. A teljes mértékben integrált személyiség kialakításának az eszköze, valamint képessé teszi az embert arra, hogy az általa korábban kitűzött eszményhez ténylegesen hasonlatossá váljék. A diákélet értékes időszakot jelent a személyes életünkben; ennek a periódusnak nagyon fontos feladata az ember jellemének és személyiségének a megalapozása. Egyedül ettől függ, hogy a jövendő életünket sikeressé tesszük vagy elrontjuk.

Először is szükséges, hogy törekedjünk egy olyan szelektív megkülönböztető képesség kialakítására, mellyel eldönthető, hogy mi igaz, tiszta, nemes, érdemleges, örök és nagyszerű, és mi az, ami értéktelen, tisztátalan és nemtelen. Ezzel együtt a diákok erőteljes vágyat fejleszthetnek ki az élet örök és érdemleges értékei iránt, és erős elhatározást arra, hogy ragaszkodjanak hozzájuk, és minden további nélkül elutasítsák a jelentéktelen, világi dolgokat.

Függetlenül attól, hogy az iskolák és egyetemek segítenek-e a fiataloknak ezt elérni, a tanulók saját maguk is a legkomolyabban törekedhetnek arra, hogy a helyes irányba formálják magukat nagy alkotások és kiemelkedő személyek hatásán keresztül. Így áldott életük lesz.

Az oktatás, mint az életbe való beavatás

Ne felejtsük el, hogy az oktatás nem csupán a valami eszköz a megélhetéshez vagy valamiféle polgári elv stb., hanem a spiritualitás és moralitás kifejlesztésének eszköze is egyben. Az igazi oktatás nemes törekvéssel és szent értékekkel teli életbe való beavatást ad át. Jegyezzük meg, hogy minden tudás az elme és a lélek felvilágosodására hivatott. Nem az üres dicsőségre.

Az oktatás célja felkészíteni az embert arra, hogy bátorsággal és kitartással élje az életét. A durva természetet és az állati ösztönöket kell megsemmisítenie, és át kell alakítania az embert tiszta és nemes lélekké. Az oktatásnak az élet legkülönbözőbb aspektusaival kell foglalkoznia. Mind az egyéni, mind pedig a család, a társadalom és a nemzet tagjaként vállalandó kötelesség- és felelősségtudatot nevelni kell a hallgatóban. Hiszen csak így tehet szert szélesebb látókörre, kiegyensúlyozott értékítéletre és éles intellektusra.

Az oktatás célja, hogy kiemeljen az előítélet, a korruptság, a képmutatás, a fanatizmus és az önzés sekély medréből. Az előítéletes ember meglehetősen műveletlen. A fanatikus egyáltalán nem művelt. A babona nem műveltség. A legmagasabb szintű műveltség az, mely belénk neveli a tiszta szeretetet, a bátorságot, a felelősségtudatot, az elme egyensúlyát, elkötelezettséget, hitet, a megkülönböztetésre való képességet, a toleranciát, az objektivitást és az Önvalóra vonatkozó tudást.

A gurukul kultúra

Ha a mai oktatási rendszert összehasonlítjuk az ősi gurukul rendszerrel, széles szakadékot találunk. Amikor a diákok befejezték tanulmányaikat, további tanításokat kaptak a risiktől: „Mondj igazat. Tedd meg a kötelességed. Ne fordulj el az igazságtól. Tartsd fenn a jóléted és fejlődésed. Tartsd fenn a Védák tudását és tanításait. Legyen az anya az Istened. Legyen az apa az Istened. Cselekedj feddhetetlenül. Csak jó dolgok létrehozására koncentrálj, semmi másra.” A gurukulban minden diáknak ismerte a pránájámát, a mantrát, a jóga ászanákat, a Bhagavad Gítát, a Rámájanát, a Mahábháratát és az Upanisádokat. Minden diákban megvolt a szerénység, az önmegtartoztatás, az engedelmesség, a szolgálat és az önfeláldozás szelleme, és végül, de nem utolsó sorban a vágy, hogy megszerezze az átma gjánát (az Önvaló ismeretét). Ez volt az ősi kultúra uralkodó jellegzetessége.

A spirituális tudatosság fejlesztése

Az oktatásnak mindig az élethez való spirituális attitűd kialakítását kell megcéloznia. A spiritualitás nem hátráltatja az anyagi előmenetelt, hanem támogatja az anyagi érdekeket. Minden társadalom és nemzet valódi előmenetele és jóléte a helyes oktatási alapoktól függ.

Ha azt akarjuk, hogy egy oktatási rendszer morálisan hatékony legyen, spirituális alapokon kell nyugodnia. Csak akkor tudja a tudomány az emberiség érdekeit hatékonyan szolgálni, ha ez biztosítva van. Ha aszimmetrikus hangsúlyt helyezünk akár a humán, akár a reál tudományterületekre, az nem fogja az ország érdekeit szolgálni. A tudomány nem Isten-telen. Azonban a tudomány és a technológia egyedül nem képes tökéletes békét és harmóniát biztosítani. A humán tudományok nem tudják a szegénység bajait gyógyítani vagy az ország szabadságát megőrizni. Mindkettő együttes fejlesztésére van szükség.

Az élet művészete

Az oktatás felkészítést jelent az élet művészetére. Ez a diákban szunnyadó, valamennyi pozitív potenciál előhívásának a folyamata, hogy finomítsuk és felemeljük az elméjét. Az emberről azt mondják, hogy gondolkodó állat. Ezt a gondolkodási folyamatot kell segíteni az oktatáson keresztül, hogy megfegyelmezzük az állati ösztönöket. Az oktatás feladata, hogy megmutassa azt a helyes értékrendszert, melyre az életünket építjük.

Az oktatás szerepe, hogy segítse az emberiség evolúcióját, mely a tökéletesség felé való haladást jelenti. A kapott oktatásnak a személyiség lényegi fejlődését és a benne rejlő kompetenciák, képességek és tehetség fejlesztését kell támogatnia. Az életet ésszerűen és helyesen kell élni egy nemes célra irányozva. Az oktatásnak fontos szerepe van a lelkiismeret kialakításában, hogy útmutatást nyújtson az életben.

A diákok a jövő nemzetének építői. A diákélet felkészítés a jövő nagy felelősségeinek a vállalására. Ezt értsék meg jól a diákok, és először fegyelmezzék meg magukat. Az iskolák és egyetemek legyenek az együttérzés, a szolgálat, a fegyelem, a szeretet, a kultúra és a közösség hangjai, ahol minden tanár és professzor bebizonyítja az értékét. Az egyén és a fiatal generáció megújhodása az egész nemzet jobbítását jelenti.

A korai oktatás fontossága

A gyermek tanítása már az anyaméhben megkezdődik, majd abban pillanatban, hogy napvilágot lát, az élethosszig tartó folyamat felgyorsul. Bár valószínű, hogy a gyermeket serdülő- és felnőttkorban a jó és a rossz kapcsolatok egyaránt befolyásolják, a korai években kialakult gondolkodási, cselekvési és érzésmódok egész életében fennmaradnak. A személyiség erényes természete gyermekkorban szövődik.

Egy ilyen zsenge teremtés által elérhető kiválósághoz vezető legfontosabb lépés a gyermek helyes módon történő fejlesztésének kezdete. A világról alkotott első fogalmakat az anya körül, a közvetlen környezettől és a játszótársaktól tanuljuk. A környezet az oktatás és a fiatalok helyes tanításának hatékony eszköze. Ebben az esetben a lényeges képzés az, hogy felkeltsük az éles, friss észlelést, hogy helyesen figyeljen meg, pontosan jegyezzen meg, igazságosan következtessen és finoman fejezze ki magát. A legelső iskolanaptól kezdve, a tanárok útmutatása mellett bátorítanunk kell a gyermekeket, hogy saját maguk alakítsák ki a csoportosítás, az osztályozás és következtetés szokását.

Ha a gyermek egészségét elhanyagolják, kevés esély van rá, hogy magas szintű intellektus és jellem alakuljon ki – és főleg nem fizikum. A gyermek fizikai képzése nagyon fontos dolog. Erős, tiszta és egészséges test szükséges ahhoz, hogy a kialakulóban lévő lélek teljes mértékben kifejeződhessen. A gyermek étrendjének, teljesnek és táplálónak kell lennie anélkül, hogy túlterhelné az emésztőrendszert.

A tanároknak, szülőknek és felnőtteknek jó adag szabadságot kell nyújtaniuk a gyermek számára. Nekik kell biztosítaniuk a legjobb eszközöket, melyek képessé teszik a fiatalokat arra, hogy megérezzék és megtapasztalják a még alakuló hajlamaikat és képességeiket. A tanítás legjobb módja a példán keresztüli oktatás, semmint a parancsok általi, amikor a gyermek nem tud saját maga gyakorolni.

A gyermeket sosem szabad kigúnyolni. Felnőttként az a feladatunk, hogy megpróbáljuk megérteni a gyermek természetét. A kedvesség, gyengédség és szeretet messze hatékonyabb a gyerekek képzése során, mint a fenyegetés és büntetés. Végső soron az igazi oktatás célja, hogy előhívja a rejtett istenit, mely minden emberi lényben ott lakozik. A spirituális megvilágosodás az igazi, belső oktatás gyümölcse.

Forrás: Yoga Magazin 2005. szeptember