A hozzáállás jógája

Swami Niranjanananda Saraswati

Mi, emberi lények nagyon gyengék vagyunk. Nincs olyan alkotóeleme életünknek, amely bepillantást engedne a személyiség állandó természetébe. A világon a személyiségek 99%-a nem állandó. Lehetünk boldogok, becsületesek, megelégedettek, erényesek, istenfélők, irgalmas szamaritánusok, de ez nem a személyiségünk állandó jellegét tükrözi. Ez csak természetünk kifejező jellegét türközi.

Minden személyiségnek vannak különféle megnyilvánulási formái. A személyiség első megnyilvánulási formája a kifejeződés, hogy hogyan vetíted ki magad más emberekre. Amikor ránézel valakire mindig meg kell próbálnod a lehető legjobban viselkedni. Mindig mosolyogsz, nem lehet rosszalló képet vágni. Amikor együtt vagy valakivel meg kell próbálnod, hogy jó ember legyél, még akkor is, ha otthon lehet, hogy elszabadult a pokol. Az első megnyilvánulási formát az egó, a társadalmi helyzet, az elismerés, barátság és vágyak irányítják.

A személyiség második megnyilvánulása arról szól, hogy mennyire állandó a hitrendszered, a hozzáállásod, gondolataid, érzelmeid, véleményeid, ideáid, odaadásod, vágyaid, bizalmad és a hited. Néhány embernél látható ez a szempont. Például a nagyon erős meggyőződésű embert úgy írjuk le, mint akinek hajlíthatatlan természete van. Ez az állandóságról és annak hiányáról szóló második megnyilvánulási forma természetednek, a vrittiknek az ellenőrzésével foglalkozik, hogy mennyire vagy éber és tudatában annak, ami az elmédben történik.

A személyiségnek van egy másik vetülete is, ami az egyszerűség és az ártatlanság. Azt mondják ez az a természet, amely által bizonyosan eljutsz a szellemhez, az istenihez, az Istenhez, és eltávolodsz a világ csapdáitól. Ezért mindig azt mondták, hogy a spirituális keresők számára az iránymutatás az, hogy legyenek annyira egyszerűek, ártatlanok és szabadok, amennyire lehetséges, de a helyes megkülönböztetés birtokában. Különböző helyzetekre különbözőképpen kell reagálni.

A Jóga Szútrákban az áll, hogy annak, aki jógi, barátsággal kell viseltetnie azokkal szemben, akik boldogok és megelégedettek. Mi általában összehasonlítjuk magunkat azokkal az emberekkel, aki boldogok és megelégedettek, és iriggyé válunk. Miért iriggyé? Miért nem baráttá? Miért nem örülünk nekik is?

A kijelentés így folytatódik: „Legyél együtt érző azokkal, akik boldogtalanok.” Életünkben ez fordítva történik. Ha olyasvalakivel azonosulunk, aki a versenytársunk, a vetélytársunk, akkor leszünk boldogok, amikor ő boldogtalan. Azt mondjuk: „Jól van, az Isten megbünteti őket, had büntesse csak még jobban.” Miért nem tudunk együttérzőek lenni ellenségünkkel boldogtalansága idején? Miért nem tudunk együttérzőek lenni versenytársainkkal és ellenségeinkkel fájdalmuk és szenvedésük pillanatában? Ez lehetséges. Legalábbis ez az, amit a Jóga Szútra mondott nekünk. Fejlessz ki egy másfajta természetet, egy másfajta hozzáállást, egy másfajta vrittit – maitrít (barátság), karunát (együttérzés), muditát (együtt érző öröm). Örülj azoknak, akik erényesek. Nem kell meghatároznod a boldogságot, de megpróbálhatod meghatározni az erényt saját megértésed szerint. Mi az erény társadalmi megjelenési formája, mi a személyes megjelenési formája és mi a spirituális megjelenési formája. Végül is ténylegesen társadalomban élünk, és ténylegesen azonosulunk a társadalmi és személyes erényekkel is.

A kijelentés utolsó része: „Ne végy tudomást a tisztességtelen és erkölcstelen emberekről.” Hogyan tudnánk figyelmen kívül hagyni a tisztességteleneket? Ez nem lehetséges, mert ők mindig léteznek. De minden bizonnyal meghaladhatod és túljuthatsz azon a negativitáson, amit hajlamosak vagyunk a tisztességtelen emberek társaságában érezni. Fenn tudod tartani az egyensúlyodat.

Ilyen módon fejleszd személyiséged állandó jellegét. A jógának mindig is ez volt a célja, az elejétől végig. A jógáról való tudásunk nem mély. Ezért a jógát a testtartásokkal (ászana) és légzőgyakorlatokkal (pránájáma) azonosítjuk, nyolc órás meditációval, ennyi és ennyi óra gyakorlással (szádhana), mantrázással, és úgy gondoljuk, hogy minél többet csinálunk, annál nagyobb szádhakává válunk. De ez nem igaz. A probléma az, hogy nem mondhatjuk el mindenkinek, mit gondolunk, mert ha megtennénk senki sem gyakorolná a jógát, senki sem próbálná megváltoztatni, átalakítani vagy legyőzni saját korlátolt természetét. Ezért azt mondjuk „Rendben, folytasd a jóga gyakorlását. Ez a gyakorlatsorod (szádhana). Gyakorold ezt a testtartást, gyakorold ezt a légzőgyakorlatot, gyakorold ezt a meditációt.” És az emberek már ennyitől is boldogok.

Azonban a valóság az, hogy ötven ászana erőssé teheti a testedet, de semmit sem fog tenni a fejeddel. Ezer kör légzőgyakorlattól könnyűnek és energikusnak érezheted magad, de nem fogja megváltoztatni az elmédet. Egy nyolc órás meditáció csak azt a megelégedettséget adja neked, hogy : „Ó, igen, közelebb voltam magamhoz és Istenhez mialatt meditáltam, és amikor kinyitom a szemem, azonosulok a világgal. Saját magam és az Isten különválik.” De nyolc óra meditáció nem változtatja meg az elmét. A jóga gyakorlatok olyanok, mint a karó, amelyhez egy vad, nyugtalan állatot kikötsz egy ideig, hogy lecsendesítsd.

A jóga gyakorlatokon kívül kell, hogy legyen még egy másik gyakorlat, egy másik jóga, ami a hozzáállás jógája. Nem hatha jóga, nem rádzsa jóga, nem karma jóga, nem bhakti jóga, nem krijá jóga, nem kundaliní jóga, hanem hozzáállás jóga. Annak tudatossága, hogy éppen mi történik az elmében, megfigyelni azt a folyamatot, átalakítani azt a folyamatot, túljutni azokon a korlátokon, amelyek a megkötnek minket az élet mindennapi megnyilvánulásaiban.

Ez csak akkor történhet meg, ha abszolút éberek vagyunk. Nem csak éberek, hanem abszolút éberek. Jelenleg töredezett a figyelmünk. Amikor azokat a szavakat halljuk, hogy „tudatosítsd”, mit tudatosítunk? Próbáld ki ezt. Ha azt mondom: „Légy tudatában mindennek most azonnal, egyetlen pillanat alatt” mit tudatosítasz ez alatt a pillanat alatt? Semmit! Mondhatod, hogy: „Figyelem a testet.”, de még ez sem teljes, mert még a szívverésednek sem vagy a tudatában. Még a pislogásodnak sem vagy tudatában. Még a vénákon és artériákon keresztüli áramló vérnek sem vagy tudatában. Tehát még a fizikai éberség sem teljes.

Ha a tanár azt mondja: „Tudatosítsd az elmédet.”, az elme melyik aspektusát tudatosítod? Csak éppen azt, ami a felszínen történik, semmi többet. A figyelem, az éberség egyéniségünk legtöredezettebb megjelenési formája. Nincs kétség efelől. Éberségünk olyan, mint egy kirakós mozaikjáték, amelynek minden darabkája összekeveredett. Amikor a tanár azt mondja: „Légy tudatos.”, felveszünk egy kirakós darabkát, megnézzük, aztán egy másik darabot, és próbáljuk beilleszteni őket. Csak ennyi. Sosem rakjuk ki a teljes képet.

Tehát a hozzáállás jógájában erőfeszítést kell tenni arra, hogy a kirakós mozaikjáték darabkáit összeillesszük, hogy lássuk a teljes képet. És ez időbe telik. Az isteni látomása nem fontos. Ami viszont fontos, az az érzékeléstől függő önmagam előkészítése. Egy vak ember számára a látás visszanyerése a fontos, nem pedig a napra vetett futó pillantás. Mindig azt mondjuk: „Ó, bárcsak láthatnám a napot.” Még csak szemünk sincs, és mi a napot próbáljuk meglátni.

Tegyünk hát erőfeszítéseket azért, hogy elmenjünk a kórházba, ahol kezelésbe veszik a szemünket, hogy új látást kapjunk, egy új víziót. A jóga a folyamat, a meditáció a folyamat, a hozzáállás jógája a folyamat, amely megadja nekünk a látást. Egyszerűen hangzik, de sok-sok élet gyakorlásába telhet. Ez nem valami olyasmi, amire bármelyikünknek is meglenne a képessége, hogy teljesítse néhány év vagy a mostani élete alatt.

Ezeknek a dolgoknak természetes módon kell kifejlődniük. Csak légy eltökélt az akaratodban: „El fogom érni.” A mezei nyúl és a teknős versenyében a teknős végig a saját tempójában haladt, s végül megnyerte a versenyt. Míg a nyúl rohant, visszanézett és azt mondta: „Ó, a teknős most még eléggé le van maradva. Aludhatok két órát, és ha már közel lesz a célvonalhoz, ráhajtok és megnyerem a versenyt.” Ez életünk története. Ti vagytok a nyúl és a teknős is, mindkettő bennetek van.

Ganga Darshan, 1997. december 6.

Forrás: Yoga Magazine, 1998. május