Swami Sivanandában az ideális gyógyító minden tulajdonsága megtestesült. Korábbi orvosi képzése és gyakorlati háttere magas szintű klinikai szaktudással vértezte fel, és az „Ambrosia” nevű orvosi kiadványa készítésével egyedülálló képességet fejlesztett ki a kiváló egészség alapelveinek mind orvosok, mind betegek számára történő egyszerű kommunikálására. E gyakorlati bölcsességet egyesítette alázatossággal, mélyen átérzett odaadással és Istenben, mint Legfőbb Gyógyítóba vetett hittel, és ezt osztotta szét egyenlő mértékben az inkább hagyományos gyógyszerekkel együtt. Minthogy a természet valamennyi teremtményét az Egy, az örök Brahman változó megjelenési formáinak tekintette, ezért képes volt megérteni az összes különböző gyógyászati rendszert, és kivonni ezek lényegét, anélkül, hogy túlságosan is leragadt volna bármelyiknél. Hasonló módon, nyitott szívével könnyedén eljutott a betegség alapvető okáig: az elme, a test és az érzelmek közötti kiegyensúlyozatlanságig. Mindezek között talán az a legfontosabb, hogy védantinként soha nem veszítette szem elől az Átmant, a halhatatlant, a betegség-nélküli Ént, mely túl van a testen és az elmén; soha nem mulasztotta el emlékeztetni betegeit arra, hogy „Te nem a test vagy; te nem az elme vagy; te ’Az’ vagy”.
„A ragyogó orvos” bővebben