A sankirtan ragyogása

Swami Sivananda Saraswati

A sankirtan a Káli jugában Isten darshanjához, vagyis az isteni tudatosság megszerzéséhez vezet. A sankirtan szeretetet indukál. A sankirtan a legkönnyebb, legbiztosabb, legbiztonságosabb és leggyorsabb út az isteni tudatosság eléréséhez. Akik a sankirtant kezdetben csupán a mentális élvezet kedvéért végzik, egy idő után rá fognak ébredni annak tisztító hatásaira, és azután már saját maguk is bhávával (belső átélés) és shraddhával (hit) folytatják. Isten nevében titokzatos erő lakik. Az ember nem tud megélni csak kenyéren, de meg tud élni az Úr nevével. Isten neveinek éneklése harmonikus rezgéseket hoz létre, és így segít a hívőnek könnyen ellenőrzés alatt tartani elméjét. Ezek a hullámok üdvös befolyással bírnak az elmére. Azonnal kimozdítják az elmét a régi kerékvágásból, rutinjaiból, és az isteni fény és dicsőség csodálatos magasságaiba emelik. Ha valaki szíve legmélyéről, teljes odaadással (bháva) és isteni szeretettel (prem) énekli a sankirtant, az még a fákra, a madarakra és az állatokra is mély hatással van. Azok válaszolni fognak. Ilyen hatalmas a sankirtan befolyása.

“A sankirtan ragyogása” bővebben

A bháva felismerése a kirtanban és a mantrában

Swami Niranjanananda Saraswati

A kirtan és a kántálás a mantra jóga részei, egyben a jógaoktatás fontos elemei. Ősi időkben a szavakat és a zenét arra használták, hogy megváltozott tudatállapotot érjenek el. A zene segítség volt a tudat, a szellem, az érzelmek és az érzékenység fejlesztéséhez. A modern időkben különféle zenei stílusok alakultak ki, mint például a rock, a heavy metal, a dzsessz, stb. Korábban azonban a zenét nem arra használták, hogy örömet okozzon az elmének, hanem arra, hogy lecsöndesítse a tudat háborgását. A mantra nem azt jelenti, hogy „az erő szava”. Hanem valamit, amit mélyen belül érzel, valamit, ami feltör a tudat mélyéről az elméd felszínére. A mantra, a szív ki nem mondott nyelve. A mantra helyes használata képes felidézni egy bizonyos érzést és érzékennyé tenni a tudatot arra, hogy fogékony legyen sok élményre, belsőre és külsőre egyaránt. Ámbár azt mondják, hogy Ráma és Krisna indiai istenek nevei, vagy hogy Dévi egy istennő neve, ez pusztán egy vallási értelmezés. A Ráma szó, egy csakrának is a hangja és a jógik már Ráma születése előtt régen ismerték a Ráma szó legkülönfélébb minőségeit. A mantrák megelőzik időben a vallást; kapcsolatot képeznek az egyén és az isteni között. “A bháva felismerése a kirtanban és a mantrában” bővebben

Guru Púrnima 2010. július

Swami Satsangi

Teljes szívemből, a szívem mélyéből, köszöntelek mindnyájatokat. Örömmel tölt el, hogy ti mind eljöttetek ide. Ez mutatja az odaadásotokat, az érzelmeiteket, az érzéseiteket Swamiji iránt, Swami Satyananda iránt. És ez az, amiért mi ma idejöttünk. Azért, hogy egyesülhessünk vele, emlékezhessünk rá, kapcsolódhassunk vele, hogy mély szeretetet érezzünk iránta és az elvesztése miatt. Nem véletlen, hogy itt vagytok. Nem véletlen, nem a vakszerencse hozott ide titeket. Egyfajta áldás az, ami idehozott benneteket, Swami Satyananda isteni áldása.

“Guru Púrnima 2010. július” bővebben

Szamarpan, avagy lemondás a guru-tanítvány viszonyban

Swami Satsangi

Két fontos típusú lemondás létezik az emberi életben. Az egyik az, amikor az egyén lemond az alacsonyabb szintű ösztönökről, az emberi kísértésekről és elmebeli szeszélyekről. Ez a lemondások gyakoribb típusa, a legtöbb ember ezt teszi. Vannak, akik félnek lemondani az egóról, mert attól tartanak, hogy elveszítik az egyéniségüket. Ők nyilván nem is tudnak róla, az élet mennyi egyéb területén mondanak le az egójukról mindeközben. A másik indíték a guruért, a belső lényegért való lemondás. Ha valaki igazi tanítvány, lemond mindenről a guru számára: érzelmekről, agyról, értelemről, jó és rossz cselekedetekről, egóról, hiúságról, múltról, jelenről, jövőről, biztonságról, félelmekről és szenvedélyekről. Semmi sem tartozik ekkor a tanítványhoz, mindent átad magából gurujának.

“Szamarpan, avagy lemondás a guru-tanítvány viszonyban” bővebben

A gururól és a tanítványról

Swami Sivananda Saraswati tanításaiból

Nem éreztem vágyat arra, hogy valamilyen nagy körutazással vagy pódiumról tartott szenzációs előadásokkal világhírre tegyek szert. Soha nem kíséreltem meg, hogy bárki guruja is legyek. Még a szamarak vagy más állatok előtt is földre borulok gondolatban. Tanítványaim és híveim előtt elsőként én végzek namaszkárát. Felismerem a lényeget minden név és forma mögött. Ez az igazi Védánta a mindennapokban.

“A gururól és a tanítványról” bővebben

A Guru szerepe

Rikhia website blog bejegyzések, Satyananda Yoga Asram

Forrás: http://www.rikhiapeeth.net

1. rész

Bejegyzés: 2010. július 19.

A szamarpan egy nem-megfogható tapasztalás, amely az egyén lényének legmélyebb részéből tör fel a spirituális fejlődés egy bizonyos pontján, amikor az ember el akarja veszíteni önmagát azáltal, hogy beleengedni magát valami nagyobb dologba. Sokan, hogy megragadják ezt a tünékeny tapasztalást megpróbálnak belemerülni a természetbe, költészetbe vagy Istenbe, de ez többnyire így is kicsúszik a kezeik közül. Ez egy kritikus pont és fontos megérteni, hogy az ebbe az állapotba való megérkezés egy utazás végét jelenti és egy új út megkezdését. Bepillantást nyertek, de a teljes megtapasztalás még várat magára.

“A Guru szerepe” bővebben

A zene ereje

Swami Sivananda Saraswati

A zene a legősibb művészet. Az érzelem kifejezésének eszköze. A zene szeretetet ébreszt, és reményt önt az emberbe. Számtalan hangja és eszköze van. A zene ott van minden férfi és nő szívében. A zene ott a nyelvükön. Zene van a szélben és a hullámokban. A fülemülében. A filmcsillagokban és a zenészekben. A hangversenyben, a zenekarban és a színházakban. Zene van a rohanó patakokban. Zene van a gyerekek sírásában. Zene van minden dologban, ha van füled hozzá. “A zene ereje” bővebben

Mahá szamádhi

Swami Niranjanananda Saraswati

A Shraddhanjali Saptah befejező napján, Ganga Darshan, 2009. december 30.

Hari Óm

December 5-én éjfélkor Sri Swamiji mahá szamádhiba lépett. A mahá szamádhiba lépés idején volt húsz éve, hogy Sri Swamiji Rikhiába érkezett. Tudnod kell róla, hogy élete húsz éves ciklusokra van osztva. Az első húsz évben otthon élt. A következő húsz évben guruja ásrámjában, Rishikesben élt, és elmerült a széva gyakorlásában.

“Mahá szamádhi” bővebben

Swami Satyasangananda Saraswati

Beszéd a Ganga Darshanban tartott Shraddhanjali Saptah zárónapján, 2009. december 30.

Hari Óm

Swami Niranjanji, Nagyrabecsült Miniszterelnök úr, Munger lakosai – szeretetteljes üdvözletem mindannyiuknak! Áldott vagyok, hogy itt lehetek ma. Munger nem ismeretlen hely számomra. Igen, Rikhiában élek, de Mungerben születtem, itt történt meg spirituális születésem. Huszonnyolc évvel ezelőtt kaptam szannjásza beavatást Gurudevtől, itt a mungeri Ganga Darshanban. Éppen azon a napon fektette le Sri Swamiji a Ganga Darshan alapkövét. Azóta ismerem Mungert. Sok-sok év eltelt azóta, amely éveket Gurudev mellett töltöttem. Hadd mondjak el néhány dolgot azokból a tanításokból, amelyekből ez idő alatt részesültem.

“Swami Satyasangananda Saraswati” bővebben

Swami Suryaprakash Saraswati

Sri Swami Satyananda Mahaszamádhija alkalmából 2009. december 22-én és a Shraddhanjali Saptah alkalmából 2009. december 30-án

 Hari Óm

Param Gurudevünk, Swami Satyananda december 5-én az adzséja muhurta (éjfél) idején a mahá szamádhi állapotába lépett Rikhiapeethben. December 6-án este bhu szamádhiban (szent temetési szertartás) részesült. Ezután a rikhiapeethi tapobhoomijában (hely, ahol imádkozott) a szannjásza tradíciónak megfelelően tizenhat napos Shodashi Anushthanát végeztünk. Végül december 24. és 30. között Shraddhanjali Saptaht szerveztünk a Ganga Darshanban Sri Swamijinek ajánlva tiszteletünket.

“Swami Suryaprakash Saraswati” bővebben