Swami Satyananda Saraswati
Az élet és az ember tudatossága kölcsönhatással van egymásra. A világi életünk, a mindennapi életünk, az elménk és tudatosságunk egy kifejeződése. Ez azt jelenti, hogy az örömeink, a vidámságunk, a depressziónk és a butaságaink az életben jobban tartoznak a belső életünkhöz, mint a külső eseményekhez. Mindenki tudatossága folyamatosan kölcsönhatásban van mindennel, minden körülötte lévő személlyel. Ez a töretlen kölcsönhatás önmagam és minden körülöttem lévővel olyan szilárd és folyamatos, hogy minden megtapasztalás ennek a kettőnek a keveréke.
Fontos megérteni, hogy minden, az összes kifejezés és megtapasztalás, nem a tárgyból vagy a külső eseményekből származik, hanem saját magunk valójából. Ezért nem ugyanaz mindenki tapasztalata, kifejezése, reakciója. Amilyen fejlett vagy, úgy reagálsz. Egy állat reakciója különbözik egy intelligens személy reakciójától. Egy intelligens személy reakciója különbözik egy bölcs ember reakciójától. Ugyanilyen módon, egy bölcs ember reakciója különbözik egy szent reakciójától.
Ezért a jógában mindig az elme magasabb minőségének a felfedezéséről beszélünk. A magasabb minőségű reakció lehetőségét képzeljük el, amely a magasabb minőségű elméből származik. A cél, hogy legyen egy jobb megértésünk, egy jobb megtapasztalásunk, egy jobb magatartásunk az egész körülöttünk lévő élet irányába. Az ember nem boldog, csak mert minden kedvező. Azért boldog, mert felfedezett egy új megközelítést az élethez. Az ember nem boldogtalan, csak mert minden súly ránehezedik. Azért boldogtalan, mert az egész élethez való megközelítése olyan negatív. Miért kellene neki negatív megközelítéssel bírnia, míg más személynek pozitív a megközelítése? Ez azért van, mert az elme a megtapasztalásnak nem egy független eszköze. Az vagy isteni, vagy szörnyű erők által kerül irányításra.
Amikor fejleszted a belső éned magadban, az minden funkció felett ellenőrzést gyakorol, és a szellem vagy az önvaló ellenőrzése alatt vagy. Úgy gondolom, hogy szükséges megértenünk ezt a fontos pontot. Az élet tovább fog menni, ahogy szokott, és nekünk szembe kell nézni dolgokkal, amint mindvégig cselekszünk, így nincs értelme az élet kritizálásának. Nincs értelme a csalódás és csüggedtség érzésének.
Nincs semmi közelebb, mint az önvaló
Az önvaló felfedezése érdekében, nem kell semmivel harcolnod, mert az már benned van. Valójában, nincs semmi közelebb, mint az önvaló. Az átman, amiről beszélek, közelebb van, mint a saját lélegzeted, közelebb, mint a saját elméd. Jóval közelebb, mint a saját érzéseid, mégis, van egy blokk valahol. Ezért van az, hogy még ha nagyon közel is van hozzád, nem tapasztalod meg. Olyan sugárzó és mégsem látod. Olyan valós és még sincs róla fogalmad. Amikor összehasonlítod őket az önvalóval, az érzékek nem valósak, az elme nem valós, és a buddhi vagy intellektus sem valós, de micsoda tragédia, hogy meg tudjuk tapasztalni a valótlant, és mégsem tudjuk megtapasztalni a valóst.
Úgy tűnik, hogy mindannyian hipnózis alatt vagyunk, vagy egyfajta káprázat megy végbe bennünk. Képesek vagyunk megtapasztalni az érzékek lármáját a testben, melynek nincs fényessége; képesek vagyunk megtapasztalni az ingadozó, tétovázó és szétszóródó elmét, melynek szintén nincs fényessége. Azok nem független lények. A test egy kompozíció. Nem homogén. Az érzékek kompozíciók és az elme egy kompozíció. Ezek egyike sem homogén. Milyen különös, hogy nem tapasztalunk állandóan? Az álmokban nem tapasztaljuk a külső világot. Mély alváskor egyáltalán nem tapasztalunk. Ez azt jelenti, hogy ezek az eszközök nem szüntelenek. Nem gondolod, hogy az elme csak egy elképzelés? Nem gondolod, hogy az érzéki tapasztalatok vagy az érzékek maguk mind egy elképzelés? Talán az elme, az érzékek és a test csak elképzelések? Nem filozófiáról beszélek, tudományt beszélek. Úgy gondolom, hogy a tárgyak, érzékek és az elme az emberi tudatlanság minőségei.
Az önvaló felfedezése
Az Önvaló az, amit fel kell fedeznünk, de van egy kis nehézség. A nehézség az, hogy miként fedezzük fel. Ha az elmével akarod felfedezni, nos, már mondtuk, hogy az nem az elme tárgya. Az elme véges és az önvaló, az átman, végtelen. Hogyan tudod megérteni, felismerni vagy felfedezni a végtelent a végessel? A nehézséget mindig érezte mindenki, aki megpróbálta az átman vagy az önvaló felfedezését.
Van egy nagyon fontos szöveg, amit Kenopanisádnak hívnak. Ez az egyik legrégebbi szöveg, amely az átman felfedezésének nehézségével foglalkozik. Részleteiben átbeszélve ezt a problémát, arra a következtetésre jutottak: vond vissza az elméd, vond vissza a pránát, kapcsold ki az érzéki csatornákat és fejleszd ki a súnjatát- az ürességet, a nemlétet. Ez egy állapot, ahol nincs megtapasztalás, egy állapot, ahol nincs érzékelés, egy állapot, ahol nincs megismerés, egy állapot, ahol egy ideig nem létezel. Ez a ragyogó megtapasztalás az önvaló felfedezése. Kezdetben ez csak egy megtapasztalás. Tapasztald meg újra és újra. Átható erővé válik. Átitatódik az egész lényedbe. Ez ellenőrzi az érzékeid. Ellenőri és irányítja az elméd.
Mindig azt gondoltam, hogy van valami az anyagon túl, az energián túl, az erőn túl és valami a fényen túl. De mi lehet az? Semmi! És ez a semmi minden! Tapasztald meg ezt a csendet. Tapasztald meg ezt a semmiséget. Tapasztald meg ezt a halált. Azután újjászületsz.
Csatlakozz a felszabadultak galaxisához
Senki nem fogja látni, hogy megváltoztál. Beülsz a kocsidba és elmész dolgozni, gépelsz, pénzzel foglalkozol, hotelt irányítasz, bármit csinálhatsz, amit szeretnél; mindazonáltal, egy teljes átalakulás megy végbe. Most már felfedezted az önvalódat, és az önvaló felfedezésének fényében veszel részt a teremtésnek ebben a nagy színjátékában. Felismered magad, mint ennek az Univerzális Lénynek a része, és minden boldogság forrása. Valaki kritizál téged, nos, ez egy másik módja, hogy téged szeressenek. Beteg vagy, illetve rosszul vagy és gyenge, ez egy másik módja, hogy egészen pihenj.
Ekkor minden, amit történik az életben, pozitív megtapasztaláshoz vezet benned. Ez az, ahogy emberek ezrei éltek a múltban, egy sajátos galaxisban, a felszabadult szentek és szvámik galaxisában. Úgy hiszem, hogy szeretnénk csatlakozni ehhez a galaxishoz, mert az nagyon kellemes, ahol mindennek pozitív jelentése van. Mindezek a megtapasztalások szükségesek; a betegség szükséges, a szeretet szükséges, de a felszabadultak galaxisa az, amit el kell érni, túllépni az elme élettapasztalatokra tett negatív befolyását.
Avahan Magazin 2014. május-június