Magyarországon Alapítvány
A jógikus irodalomban csak néhány hiteles szöveget találunk a hatha jógáról. Az egyik ilyen szöveg egy Gorakhnath nevű jógitól származik, és Gorakhsha Samhita néven vált ismertté. Egy másik írás, a Gheranda Samhita, a nagyrabecsült Gheranda forrásműve. E két forrás mellett, még egy jól ismert szöveget tartunk számon, a Hatha Yoga Pradipikát Swatmarama jógi tollából. Mindezek a szövegek feltehetőleg a VI. és IX. század között keletkeztek.
Bombay, 1978. március 8.
Patanjali jógája egyedülálló rendszer az emberiség történelmében. Teljesen egyértelmű, mentes a vallási tapasztalatok és rituálék leírásaitól. Patanjali egyenesen a probléma gyökeréig hatol, és biztosak lehetünk benne, hogy a rádzsa jóga rendszerében megadott utasítások nem kötődnek semmilyen szektához vagy irányzathoz, viszont tudományosak és száz százalékig spirituálisak. Lehetsz hindu, muszlim, párszi, keresztény vagy ateista, nem számít; a tanítások kizárólag az egyén tudatosságának a magasabb, világosabb dimenzióinak elérésével foglalkoznak.
A félelem (bhaya) és a ragaszkodás (raga) az elmében lévő vrittik módosulásai. Átmeneti örvények vagy hullámok. Az elme lényege nem más, mint ragaszkodás és félelem. Ezek ketten ikertestvérek. Ennélfogva szoros kapcsolatban is állnak egymással. Ha elpusztítod a félelmet és a ragaszkodást, az elme számára nincs többé sem élet, sem létezés.
A tantrában két fontos energia pólus van, Siva és Sakti. Tulajdonképpen Sivának és Saktinak számos megjelenési és működési formája van az univerzumban és az egyén szintjén. A hétköznapi emberi társadalomban a férfi és a nő jeleníti meg Sivát és Saktit. Az egyetemes tudatban az idő és a tér testesíti meg a Siva és Sakti jelleget. A spirituális életben a tudat és a prána jeleníti meg Sivát és Saktit. A hatha jóga szövegekben ez a két Sakti idáként és pingaláként ismert. Az idá jelenti a tudatosságot és a pingalá pedig az életerőt vagy pránát. „A nők szerepe a Tantrában” bővebben
Amikor magunkra nézünk, látjuk az életünket, a házunkat és a családunkat, az elvárásainkat és a vágyainkat. Amikor megnézünk egy fát, látjuk a törzset, az ágakat és a leveleket, de nem látjuk a gyökereket, amelyek a felszín alatt vannak és láthatatlanok. A gyökerek tartják fenn a fát, ezért táplálni kell őket, hogy elég erősek legyenek ellenállni a viharoknak.
Egyszer egy fiatal fiú azt a feladatot kapta, hogy gondozzon egy kertet. Minden nap ránézett a fákra, növényekre, virágokra és gyümölcsökre, letörölte a port a levelekről, leszedte a rovarokat, kifényesítette a gyümölcsöket, azonban soha nem öntözte meg a növényeket.
Szanszkritül az antar mauna „belső csend”-et jelent. Ez az egyik technika azok közül, amit Swami Satyananda tanított az elme lecsendesítésére. Ha nem tudjuk elkezdeni a lecsendesíteni az elmét, nem érhetünk el pozitív hatásokat a személyiségünkben. Valamennyi jógagyakorlat ezzel jár együtt.
Amikor Nagy Sándor Indiába ment, és a nyugat-Pundzsábi királlyal harcolt, minden este látta, hogy egy dhótit viselő idős ember vizet ad és gyógynövényekkel kezeli a sérült görög katonákat. Ez Sándorra mély benyomást tett, és megkérdezte az ember nevét. Ő így válaszolt: Thereban a nevem. Gyógyító vagyok. Sándor azt mondta neki: Mi vagyunk az ellenség. Neked a saját katonáidat kellene gyógyítanod, az enyémeket pedig hagynod meghalni.
A daksina az adás és kapás ősrégi hagyománya. Tradicionálisan a tanítványok, amikor a guruhoz járultak, három dolgot ajánlottak fel, amelyek az egót, az életet és a jólétet szimbolizálták. Az egót a kókusz szimbolizálta, ami nagyon kemény és nehéz feltörni, de amint feltöröd a kemény burkot, belül ízletes. Hasonlóan, amikor képesek vagyunk feltörni az egónk kemény burkát, a belső tiszta. Ez szimbolizálja a gurunak való önátadást, és hogy a tanítvány hagyja kifejeződni a guru energiáját a saját életében. Az isteni akaratnak való önátadást szimbolizálja, és azt, hogy nem engedjük, hogy az egó akadállyá váljon.
„Mi a bevatáskor a guru számára adott daksina jelentése és célja?” bővebben
A beavatás olyan, mint a valóság másik ajtóinak megnyitása, mint egy másik szoba a házban. Egy házban élünk, amelynek sok szobája van, de közülük sok még zárva van. A csakrák a zárak. Ami a vallásos terminológiában a fátyol fellibbentéseként, a jógikus szóhasználatban pedig a csakrák felébresztéseként van meghatározva, az arra utal, hogy még számos kinyitatlan szoba létezik. A különböző ajtók megnyitásához különböző beavatások vannak.