A jóga szádhana szükségessége

Swami Satyananda Saraswati

Ahogy a beteg számára nélkülözhetetlen az orvosság, úgy a jóga szádhana is szükséges azoknak, akik úgy érzik, hiányzik valami az életükből, legyen az létezésük fizikai, mentális vagy személyiségbeli hibája. A jóga szádhana valójában mindazon technikák gyűjtőneve, melyeket szándékosan alkalmazunk a személyiség tökéletlenségeinek megszüntetésére. Az emberek nyugtalanok, mert úgy érzik, hiányoznak az értékek az életükből. Sőt, inkább tudatában vannak rossz természetüknek és szokásaiknak, melyek nem engedik felismerni saját nagyszerű és hatalmas önmagukat Isten hasonmásaként.

A jóga szádhana a jóga gyakorlását jelenti, és az jellemzi, hogy alávetjük magunkat a saját magunk által szabott fegyelemnek azért, hogy kiirtsuk a fizikai és mentális hibákat. A jóga fegyelmező gyakorlatai a tudat, az intellektus, az érzelmek és a test kondicionálására szolgálnak. Társadalmunkban vannak a fiziológia, az anatómia, és a gyógyszertan tudományát jól ismerő orvosok, akik kezelik a fizikai testet, de igen kevesen vannak, akik ismerik a mentális, érzelmi és szupramentális betegségek okát és gyógyításuk módját. A nyugati pszichológia kétség kívül ebbe az irányba fejlődik, de még gyerekcipőben jár.

 

A teljes személyiség megértése

Vizsgáljuk meg ezért, hogy a jóga miért fejlett pszichoterápiás rendszer is egyben, és vitassuk meg hasznos sajátságait mind spirituális, mind pszichológiai szempontból. Amikor egy emberről beszélünk, nem pusztán fizikai testére gondolunk. Egyúttal felmerülnek belső személyiségének természetére vonatkozó emlékeink, annak minden jóságával és gonoszságával együtt. A belső személyiség elképzelése elsőre esetleg nem tűnik teljesen érthetőnek, de számunkra az emberi lény a testtel és a megjelenéssel együtt mindenképpen az ő erényeit, hibáit és tudását is jelenti. Ekképpen, ha összeszedjük egy egyén tulajdonságait, ezt nevezzük belső személyiségnek, mely szívesen teszi az emberi test barlangját lakóhelyévé.

Belső konfliktusok

Ez a két személyiség, a belső és külső, sokszor nincsenek kibékülve egymással. Az ember gondolkodik, elmélkedik valamiről, vágyik valamire vagy elképzel valamit, ami teljesen idegen a fizikai habitusától. Remél valamit, vágyakozik valami után, amit soha nem kaphat meg, elképzel valamit és álmodozik olyasmiről, ami ténylegesen túl van számára az elérhetőségen. És ekkor olyan természetet kezd el kifejleszteni, mely személyiségbeli konfliktust okoz. Öntudatlanul és tudattalanul a frusztrációnak, a gyenge akaratnak, a határozatlanságnak, az érzelmek és vágyak váltakozásának, a kisebbrendűségi komplexusnak áldozatává válik.

Ezzel egy időben más dolgok, mint például a környezet, barátok rossz tanácsa és irányítása, a kudarcok összezúzzák személyiségét. Végül aztán elmarad a versenyben, a siker utáni vetélkedésben és a fejlődésben. Ezeket a gyengeségeket legyőzendő vagy kompenzálandó, az alsóbb én, – mely ténylegesen a belső én része – érvényesülni vágyása különböző formákban kezd manifesztálódni, melyek rosszak, antiszociálisak és erkölcstelenek. A siker magabiztosságot és erőt ad, de a kudarc teljes egészében gyengíti a személyiséget. Mi a teendő ilyen helyzetben? Megszerezhet-e az ember mindent, amit csak akar, amire vágyik? A földre született embernek meg kell ízlelnie az életet annak teljességében, mert csak szenvedés és gyönyör közepette tanulja meg az élet leckéjét.

Az élet édes és fájdalmas is egyben, ezért szeretjük az életet. Aki látta a nappal ragyogó fényét, nem kerülheti el az éjszaka sötétségét; ez nem is volna kívánatos, és nem is szolgálná senki érdekeit. Ez a természet törvénye, amely nem tesz engedményt. Mindenkivel egyformán bánik. A karma kerekének forgásban kell maradnia, megjutalmazva az élet minden fizikai és mentális cselekedetét.

Éppen ezért rendkívül lényeges ápolni és fejleszteni a belső személyiséget, mely még a formálódás szakaszában van.

A tökéletesség állapota

Úgy tartják, hogy 86 lakh (8.600.000) születésen áthaladva, az élet az emberi lét formájának megszerzéséhez ér. A különböző formák, melyeken a lét áthalad, a következők: ásványi, növényi, állati és végül az emberi létezés. Az élet emberi állapotának elérkezte azt jelenti, hogy az anyag és a forma elérte a tökéletesség állapotát. A belső személyiség finom erejének most növekednie kell, és el kell érnie a tökéletesség állapotát, ahol az ember dévává vagy szuperemberré válik. Az állati lét sűrű, durva és fejletlen tudata finomabbá, letisztultabbá, érzékenyebbé, dinamikusabbá és mind hatalmasabbá kell, hogy váljon.

Az emberi lét a legáldottabb, minthogy ez a jelzése a belső isteni élet kezdetének és gyarapodásának. Az állati létben kénytelenek vagyunk megtanulni a végtagok és a testformák használatát és kontrollját. Az emberi létezésben megtanuljuk használni és kontrollálni a tudatunkat, és a látens mentális erőket a végletekig fejlesztjük. De a tudat rejtett képességei nem mindenki számára ismertek. Az ember valójában nincs tudatában azoknak a szunnyadó képességeknek, melyek elérhetők számára. Ezek a potenciálok olyanok, mint a feltáratlan természeti kincsek. A jóga gyakorlatával az ember napvilágra hozza a tudat rejtett erőit, melyeket az alábbiakra lehet használni: (i) sikeres életre, (ii) sziddhik vagy pszichikai erők megszerzésére és (iii) spirituális ébredésre. Az első és harmadik kívánatos és ártalmatlan.

A jóga szádhanával az ember nyugalomra, derűre, a tudat egyhegyűségére és erős eltökéltségre tesz szert. Visszanyeri az elveszett magabiztosságot is. Ezek a tulajdonságok minden területen nélkülözhetetlenek a sikeres élethez, feltéve, hogy tudjuk, milyen módon használjuk a jóga szádhana adta energiákat. A sziddhik megszerzéséhez, akár egyetlen sziddhi megszerezéséhez is, erőteljes gyakorlatokkal szét kell rombolnunk, el kell pusztítanunk teljes fizikai és mentális struktúránkat, és teljes egészében el kell térítenünk valamennyi mentális képességünket. És jóllehet ezeket a sziddhiket, fáradságosan úton értük el, mégsem maradnak tartós értékűek. Nem használhatjuk őket saját kedvünkre, és nem tehetünk jót másoknak sem bemutatásukkal.

A rabszolgaság lerázása

Születésétől fogva erős vasláncokkal vagyunk kötve a végtelen vágyakhoz, az anádi vászanához, és egyetlen sziddhi sem tuja levágni a tudatlanság és az avidjá bilincsét rólunk. A karma kimerítése csak a szádhanában tett erőfeszítésen keresztül lehetséges. Egyedül a meditációval lehet elégetni a múlt szamszkáráit és rossz karmáit. A meditáció gyakorlatával feldereng a tudás fénye, mely kiéget minden szamszkárát. A jóga szádhana alkalmas az önmegvalósításra, mert a tudat és az érzelmek valamennyi generált és fel nem használt energiája egy egészséges végpont, a legfelsőbb Én tudatára ébredése felé irányul, és ez az élet legvégső célja. Valamennyi érzelem és mentális erő letétbe kerül az Önmegvalósítás biztonságos letéti számláján. Ám a helyes jógagyakorláshoz a kezdőnek mindig szüksége van egy beavatott tanácsára és vezetésére; máskülönben elveszhet a pszichológiai vadonban.

Yoga magazin, 2005. június