A spirituális élet kezdete

Swami Satyananda Saraswati

A spirituális élet magától elkezdődik, mikor megtapasztalod az átma bhávát. A védánta beszél az átma bháváról, vagyis önmagunk megtapasztalásáról mindenben. Ez azt jelenti, hogy ugyanazzal az attitűddel viszonyulsz mások érdekeihez, mint a sajátodhoz.

Van Indiában, Maharashtrában egy Shirdi nevű hely, ahol a neves szent, Sai Baba élt. Szól róla egy híres történet. Mikor egy hívének háza lángokban állt, ő a saját testében érezte a tüzet. Az embereknek vízzel kellett locsolniuk őt, hogy enyhítsék kínjait. Hogyan tapasztalhatta meg egy másik ember fájdalmát?

Elmesélek egy esetet, ami ötven évvel ezelőtt történt. Éppen a Kumbha Mela zajlott Haridwarban, és a zarándokok átjöttek Rishikeshbe. Egyik este Lakshman Jhoola felé sétáltam, ami északra feküdt az ásramtól. Az úton megpillantottam egy jutazsákot, ami úgy tűnt, hogy tele van valamivel. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, folytattam az utamat. Mikor visszatértem az ásramba, megtudtam, hogy Swami Chidananda felvette a jutazsákot, és bevitte az ásramba – egy leprában szenvedő öregember volt benne. Swami Chidananda kerített neki egy kunyhót, és intézkedett a kezeléséről. Néhány szannjászint kirendelt a beteg szolgálatára; fürösztötték, borotválták és gondoskodtak róla. Én is ezek egyike voltam. Mindazonáltal én nem szévaként végeztem ezt a munkát, hanem kötelességként, amit a gurum rótt rám. Ez nem széva volt, mert hiányzott belőlem a bháva, a hajlam a szévára. A fájdalma nem volt az én fájdalmam. Kijelöltek erre a feladatra, ezért végeztem. Értitek, miről beszélek? A karma és a széva közötti különbségről beszélek. Nem elég csak úgy csinálni valamit, a bháva nélkülözhetetlen. Ha megvan benned a helyes bháva, lehet, hogy nem is csinálsz semmit. Lehet, hogy esetleg nincs is pénzed étellel segíteni valakinek, de ez nem is fontos. A bháva nem valami külső dolog, hanem belső tapasztalás. A fenti eset után Swami Sivananda úgy döntött, hogy az út mentén ülő és kolduló leprásoknak helyet kell adni az ásramban.

A kormányzat adott némi földet, és én kaptam meg, egy telep felépítésének a felelősségét. Miután befejeztem a munkát, mintegy száz leprás család jött, hogy a telepen lakjon. Minden este a Rámájánát kántáltam nekik, de nem volt bennem semmi érzés. Nem volt bhávám. Csak végrehajtottam egy cselekedetet. Ez egy példa; esetleg így megértitek a dolgot.
Ha beteg lesz valaki, akit szeretsz, nem tudsz éjjel aludni. Elmész meglátogatni a családod, mert ők a családod. Ez nem átmabháva. Ha fájdalmat érzel a lábadban, mikor szúrja egy tüske, de nem érzel semmit, mikor az enyémet szúrja, akkor ez nem átmabháva. Az átmabháva az, amikor erőfeszítést teszel valaki érdekében, aki nem hasznos számodra, aki nem tartozik a családodhoz vagy a nemzetségedhez, mégis szeretet mutatsz iránta.
Ha spirituális életet akarsz élni, keress egy gurut, és kezdd el a szévát, az önzetlen szolgálatot. A jóga jó a testnek. Egy kis pránájáma, dzsapa és dhjána ugyancsak szükségesek. Egy kevés szvádhjája, szatszang, kirtan és badzsan szintén kellemes. De semmi nem fog történni ezeken keresztül. Ezek egy tapodtat sem viszik előre a spirituális életed szekerét. Ötven éven keresztül jártam az utat, és a szellemi szekerem meg sem mozdult. Annak ellenére, hogy sok kemény és intenzív szádhanát végeztem, a szekerem megrekedt egy helyen, és egy tapodtat sem haladtam előre. Csak mikor az átmabháva egy kis jele felébredt bennem, akkor kezdett el a szekerem mozogni.
A spirituális élet első leckéje a széva. Ha meg akarod tapasztalni Isten jelenlétét, kezdj bele a szévába. A széva az emberi faj szolgálatát jelenti, legyen az egy, két vagy több ember, egy leprás, egy gyermek, egy vak vagy egy hajléktalan özvegy. Ez a spirituális élet óvodája. Erről beszélt Jézus Krisztus és Sri Krisna is. A Bhagavad Gítában a gjána jóga, a rádzsa jóga és a szannjásza jóga a későbbi fejezetekben jön; a karma jóga az első. A karma jóga valójában széva jóga, önzetlen szolgálat. Mikor a házastársadat vagy a gyerekeidet szolgálod, az nem önzetlen szolgálat; az önző szolgálat. Saját önérdeked is bevonódik ebbe. Mikor másokat szolgálsz, az az önzetlen szolgálat. Ezt hívják paramárthá-nak, ami azt jelenti, hogy a magasabb ok kedvéért, míg a szwartha jelentése a saját ok kedvéért. Amit másokért végzel, az karma jóga, amit magadért, az a karma. Ez az első lecke.
A második lecke a szeretet. Szeress mindenkit. Igen olcsó dolog lett manapság egy férfit vagy egy nőt szeretni. Írtak egy csomó dalt a szerelem dicsőítéséről. Ez nem szeretet; ez érzéki vágy. A szeretet azt jelenti, hogy úgy becsülsz valakit, mint saját magadat, még akkor is, ha az illető semmilyen haszonnal nem bír a számodra, még akkor is, ha egy rettenetes ember. A szeretetben nincs hely a gyűlölet számára.
A harmadik lecke a megtisztulás. Ez az elme megtisztítását jelenti. Az elme megtisztításához nem kell dhjána jógát gyakorolnod. A dhjánát akkor gyakorold, mikor az elme már tiszta. A dhjána a BA kurzus. Az átmanubhuti, vagyis a lélek megtapasztalása, az MA tanfolyam, míg a széva az óvoda. Ha egy gyereket MA-tanulmányra íratsz be, és magas szintű matematikát tanítasz neki, nem fog érteni semmit. Ezért először a kis dolgokat kell megtanítani.
A spirituális élet igen nehéz, mert még azt sem tudod, hol kezdődik. Olyan, mint egy összebogozódott spárga, nem tudod megfejteni, hol az eleje. Ezért ezen az úton a szívedben kell bíznod, nem az eszedben. Az ész nem segít itt; ez az élet a bhávánáé, az érzésé. Mikor képes leszel mások iránt az érezni, amit gyermekeid, házastársad vagy szeretőd iránt, akkor kezdődik el spirituális életed. Ugyanazt az intenzív vágyat kell érezned a spirituális élet után, mint amit érzel a gazdagság és az anyagi élvezetek iránt. A Ramacharitamanas ezt mondja:

Kaamihi naaree piyaaree jimi lobhihi priya jimi daama
Timi Raghunaatha nirantara priya laagahoo mohi Raama.

Légy olyan kedves nekem, Ráma, mint amilyen kedves egy nő egy érzéki vágyaktól teli férfinak, és mint amilyen kedves a haszon a kapzsiknak, Ó Rághuk ura.

Ez azt jelenti, hogy a világi élet utáni vágyat Ráma iránti szeretetté kell változtatni.

Yoga Magazine 2009. 10.