Jóga és oktatás

Swami Niranjanananda Saraswati

World Yoga Convention – Ausztrália, 1996. október

Mi az oktatás?

Sokat gondolkodtunk azon, hogy mit tud a jóga ajánlani az oktatásnak, mivel amikor általánosan beszélünk a jógáról, hogy segítse az oktatás folyamatát egy összetevőről beszélünk: akár a memóriával vagy az információ megtartó képességgel, vagy a különböző emberi lények intelligenciájának növelésével kapcsolatosan, vagy annak megtanulásával kapcsolatban, hogyan lehet kezelni az osztálytermi helyzetekben felmerülő stresszt. Azonban az oktatás jógikus fogalma ettől némileg eltér és nagy területet fed le.

Két koncepciónk van az oktatást illetően. Az egyik koncepció: könyvek, asztalok, székek, és a másik koncepció: az egyén. A könyveket, asztalokat és székeket illetően korlátozott az oktatásunk, és elfelejtettük ez emberi lényt, akinek tanulnia kell. Tulajdonképpen, ha megnézed az oktatási rendszert, amely manapság dominál a világban, és a tantárgyakat, amelyeket tanítanak a különböző főiskolákon és egyetemeken, láthatjuk, hogy azok munkaorientált képzések. Ismeretek, melyek segítik a folyamatot, hogy munkát szerezz a társadalomban, legyen az akár fizika, kémia, biológia, gyógyászat, anatómia és fiziológia vagy történelem. Közvetlenül gyermekkortól, addig, amíg ténylegesen elvégezzük az egyetemet és próbálunk alapot teremteni az életben, a főiskolai és iskolai képzésünk teljes hajtóereje az, hogy munkát, karriert és státuszt szerezzünk az életben.

Néha eltűnődöm, hogy ez-e az igazi oktatás, amit egy emberi lénynek el kellene sajátítania, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem. Arra a megállapításra jutottam, hogy ez a fajta oktatás szükséges, de nem irányadó az emberi lény oktatását illetően, és újra kell gondolnunk, hogyan kívánjuk tanítani magunkat – ez az első pont. És át kell gondolnunk, hogy mi kell legyen az oktatás célja az életben – ez a második pont.

Ebben az összefüggésben az oktatás fontossá válik, mert hiszem, hogy nincs megfelelő oktatás, ami a rendelkezésünkre áll. El kell mozdulnunk a munka-orientált oktatástól az önképzés felé, és az önképzés az, ahol a jóga képbe kerül: megtanulni az emberi személyiség, az emberi természet képességeit irányítani; megtanulni fókuszálni az elmét, tiszta elmével, koncentrált elmével rendelkezni, és megtanulni felismerni az alapelveket, melyek irányítják az emberi személyiséget erősségek, gyengeségek, aspirációk és ambíciók, valamint szükségletek formájában.

Van egy mondat, amelyet gyakran hallani, hogy a szülők mondják a gyerekeknek, „Légy férfi, légy bátor”. Amikor egy gyermek elesik és megüti magát, azt mondjuk neki, „Ne sírj, légy bátor, légy férfi.” Amikor a gyermeknek támogatásra, érzelmekre, szeretetre és bátorításra van szüksége, azt mondjuk neki: „Vigyázz magadra!” és ez az, ahol az oktatás valójában elkezdődik. Ez az, ahogy az oktatás ténylegesen elkezdődik a társadalomban manapság. Az agyi villanásaink egyikében – nem használom a ʽmentális villanások’ szót, az ʽagyi villanások’ szót használom – elkezdjük azt gondolni, hogy a gyerekeknek vagy egyéneknek függetleneknek és szabadoknak kell lenniük, és ez a szabadság az elménkben azt jelenti, hogy nincs szükségünk semmilyen támogatásra, biztatásra vagy irányításra. Ha ez az a szabadság, amire az emberiség törekszik, akkor én előnyben részesítem a kötöttséget és szeretetet, illetve az együttérzést.

Ahol az igazi oktatás elkezdődik

Egy egyén növekedése a szülő és a gyermek közötti pozitív egymásra hatásokkal kezdődik. Ez az a periódus, amely döntő és fontos a nevelésben. Ma a társadalom az erőszakot ösztönzi. A játékok, melyeket a gyerekeknek adunk, fegyverek és vízi pisztolyok. Azt mondjuk nekik pszichológiailag, „Fejezd ki a benned lévő erőszakot!” Azt az üzenetet adjuk nekik, hogy az egyetlen kifejezni való érzelem, a benned lévő harag, erőszakosság. Ha ilyen a gyerekeinkkel való egymásra hatásunk állapota, akkor a jövőben sok társadalmi zavart és pszichológiai egyensúlytalanságot fogsz látni, és a társadalomnak nincs semmilyen infrastruktúrája, hogy az ilyen helyzeteket kezelni tudja. Ez történik most is a bűncselekmények növekedésével és az értékek hanyatlásával.

Így az oktatási koncepciónknak meg kell változnia az osztálytermi oktatásról a személyes oktatásra. Ennek az átváltásnak meg kell történnie. Hogyan tehetjük meg ezt? A jógikus elméletek szerint az oktatás, az igazi oktatás, megáll hétéves kor körül. Az intuitív oktatás leáll hétéves kor körül. A humánus oktatás megáll hétéves kor körül, és azután elkezded az elméleti oktatást. Vannak emberek, mint, Micheline Flak vagy más gondolkodók, akik az elméleti oktatást támogatják hétéves korban, de vannak emberek, mint mi, akik az intuitív oktatásban érdekeltek, melyet csak hétéves korig szívhat magába a gyermek. Ez a fajta nevelés a családi környezeten, a kultúrán, a társadalmon keresztül sajátítható el, és ez a fajta oktatás szamszkáraként ismert, az emberi számítógép programozásaként. Az anya felelős ezért a nevelésért. Nem tudjuk az utódainknak a megfelelő szamszkárát biztosítani. Ezért azt kérem minden anyától és leendő anyától, hogy tegyen tudatos erőfeszítést, hogy pozitív szamszkárákkal gyarapítsák a természetüket és a személyiségüket, illetve az életüket, és fejezzék ki ezeket a szamszkárákat a családi környezetben, és aztán tanítsák a gyermekeiket azokkal a szamszkárákkal.

A SWAN elv

Ebben az összefüggésben szeretnék beszélni a szamszkárákról, az intellektusról és az intelligenciáról. Mik a szamszkárák? Azt mondtuk, hogy benyomások. És gondold csak át, hogy milyen intellektusod van, mert az intellektus és intelligencia két különböző dolog. Az intelligencia egy természetes kifejezése annak, amit tudsz, amiért élsz, és az intellektus az elsajátított koncepciónk. Az intelligencia a hiedelmeidnek, a természetednek egy harmonikus kifejezése. Lehetek intellektuális óriás, mégis intelligencia nélküli. Lehet intelligenciám és mégis lehetek egy teljesen tudatlan bolond. Tehát meg kell tanulnunk különbséget tenni az intellektus és az intelligencia között. Az intellektus valami, ami a buddhival foglalkozik, a megismerés folyamatával, és az intelligencia a bodhával, a kifejezés folyamatával foglalkozik.

Ezeket a dolgokat az emberi természet viszonylatában kell érteni. Van egy elmélet, amelyet SWAN elvnek hívnak, S-W-A-N, és ezek a betűszavak az erősségnek (strength), gyengeségnek (weakness), ambíciónak (ambition) és szükségletnek (need) felelnek meg. Ez négy dolog, mely az emberi személyiségben rejlik. Mindannyiunknak vannak erősségei, mindannyiunknak vannak gyengeségei, mindannyiunknak vannak ambíciói és mindannyiunknak vannak szükségletei. Fel kell ismernünk, hogy mi a mi sajátos SWAN elvünk. Mi az erősségem, mi a gyengeségem, mi az ambícióm, és mire van szükségem? És nagyon óvatosnak kell lennünk, és most az anyákhoz és szülőkhöz szólok. Nagyon figyelmesnek kell lennünk, így nem keverjük össze a szükségletünket az ambíciónkkal, az ambíciónkat az erősségünkkel, és a gyengeségünket a szükségletünkkel. Világos elkülönítésnek kell lennie a személyes erősségek, gyengeségek, ambíciók és szükségletek felismerésében. Ha egyszer képes vagy ezt megtenni, szintén képesnek kell lenned megfigyelni annak a lénynek a személyiségét, akivel együtt élsz, legyen az a személy akár a férjed, a feleséged, a gyermekeid vagy bárki más.

Ily módon, amikor valóban elkezded felismerni az alapelveket, melyek irányítják a személyiségedet, azt fogod találni, hogy a magatartás és az érzékelés megváltozik. A változás a magatartásban és a változás az érzékelésben az oktatás kezdetét jelenti a jógában. Ha a tanárok fel tudják ismerni a gyermek erősségét és gyengeségét, jobb tanárok lehetnek, bátoríthatják és támogatják a növekedését és a fejlődését; és ha a szülők fel tudják ismerni a gyermek erősségét, bátoríthatják ezt az erősséget. Ha fel tudják ismerni a gyermek gyengeségét, segíthetik azt a gyengeséget. Ha fel tudják ismerni a gyermek ambícióit, irányítani tudják a gyermeket úgy, hogy az ambíció pozitív, építő módon valósuljon meg; és ha fel tudják ismerni a gyermek szükségletét, segíthetik a gyermeket beteljesíteni azt a szükségletet. Ily módon a megfelelő szamszkára biztosításának folyamata, a megfelelő benyomás, a megfelelő programozás elindul. Így az első szakaszban a SWAN elv felismerése történik minden egyes egyénben.

A rádzsa jóga Patanjali rendszere

Az oktatás második szakaszában kiterjesztjük a tudatosságunkat kívülre, hogy fokozzuk a mentális képességeinket, és az egyik gyakorlat a dháraná előtt, az elme koncentrációja előtt, az elme kiterjesztése. Annak érdekében, hogy fókuszáld magadat, hogy fókuszáld az elme képességeit egy pontra, képesnek kell lenned az elme adottságait kiterjeszteni, hogy megismerd, mik azok, és Patanjali rádzsa jóga rendszere alkalmas erre. Úgy beszélünk a pratjáháráról, mint az érzékek visszavonásáról, ami az utolsó szakasza a pratjáhárának. A pratjáhára első szakasza az érzékek kiterjesztése a külső világba. Úgy beszélünk a dháranáról, mint az elme és a mentális tudatosság koncentrációjáról, ami a dháraná utolsó szakasza. A dháraná első szakasza a mentális tudatosság kiterjesztése a környezetbe. Úgy beszélünk a dhjána meditációról, mint a harmónia belső megtapasztalásáról, ami a dhjána utolsó szakasza. Az első szakasz megtapasztalni kívül a harmóniát. Ha nem tudod megtapasztalni a harmóniát kívül, hogyan tudnád érezni belül? Úgy beszélünk a szamádhiról, mint benne lenni a belső megvilágosodás folyamatában, ami a végső szakasz. A szamádhi első szakasza az optimális harmónia kívül, csak ezután tudod megtapasztalni az optimális harmóniát belül. Így most nem nézzük a végső szakaszait a pratjáhárának, dháranának, dhjánának és szamádhinak. Az első szakaszokat kell megnézzük: az elme, a tudatosság kiterjesztését, az anyagi világban való részvételt, a kreatívvá válást, a nyílttá válást, az egymásra való hatásaink megértését, hogyan érezzük magunkat, hol vagyunk a családban, a társadalomban és a világban. Ez válik a jógikus oktatás második szakaszává.

Légy az, ami vagy

A jógikus oktatás harmadik szakasza a tág értelemben vett meditáció. Nem Patanjali dhjánájával kapcsolatosan beszélek a meditációról, úgy beszélek a meditációról, mint annak folyamata, hogy az légy, ami vagy, elfogadva magadat, ami vagy. Elmondom nektek Mulla Nasruddin történetét. Ő egy nagy szufi mester volt a 18. században, és egyszer elment egy vásárra. Tudod, ha elmész egy vásárra, vannak különböző versenyek, mint kis léggömbök kilövése, felugró figurák lelövése. A lövöldözés soha nem állt le az emberiség történelme során. Ma fegyvereket használunk, azokban az időkben íjakat és nyilakat használtak. Tehát, volt ez a lövőverseny, és Mulla Nasruddin, lévén a legnagyobb mestere korának, hirtelen elhatározta, hogy részt vesz rajta. A verseny abból állt, hogy minden versenyzőnek volt három nyila, hogy eltalálja egy bika szemét, amely kb. 100 méterre volt. Ahogy a szóbeszéd terjedt, hogy ez a nagy szufi mester részt fog venni, ezrek jöttek a vásár környékéről, és lepakoltak a területre, ahol az íjászversenyt készültek tartani. Mulla Nasruddin felkapta a íjat, és az első nyilat, a megfelelő állásba helyezkedett, ellenőrizte a széljárást, ellenőrizte a húrt, és a húr erősségét, lehúzta a sapkáját, nagyon figyelmesen célzott oda, ahol a bika szeme volt, és ellőtte a nyilat. Szerencsétlenségére a nyíl a céltól távol esett le, és a tömeg izgatottá vált, kuncogás tört fel, „A nagy mester elvétette a célt!” Mulla Nasruddinnak volt egy nagyon intelligens tanítványa. A tanítvány azt gondolta, „Oka kell legyen, amiért a mesterem elvétette a célt.” Ezért odament a hangosbeszélőhöz és azt kérdezte, „Mester, megmagyaráznád, hogy a nyilad miért ment oly távol a célponttól?” és Mulla Nasruddin megköszönte a tanítványának, hogy megmentette, felment a hangosbeszélőhöz és azt mondta, „Igen, meg tudom magyarázni. A személy, aki kilőtte a nyilat, egy önhitt személy volt, és egy önhitt személy sokszor elvéti a célt.”

Eljött a második nyíl kilövésének ideje, Mulla Nasruddin ismét célzott, de most ideges volt. Kiengedte a nyilat, a nyíl félútig szállt, és aztán leesett. Az intelligens tanítvány ismét odament a hangosbeszélőhöz és azt kérdezte, „Mester, meg tudod magyarázni, ki volt a második személy, aki kilőtte a nyilat?” Mulla Nasruddin, közelebb ment hozzá, és azt mondta, „Igen, meg tudom magyarázni. Ez volt az önbizalomhiányos személy, aki azt gondolta, hogy soha nem érheti el a célját.” A tömeg elkezdett tapsolni a bölcsesség ezen gyönyörű szavaira, mely rajta keresztül jött.

Eljött az ideje a harmadik nyíl reptetésének, Mulla egyszerűen felvette, „Bumm!”, és eltalálta a bika szemét. Nagyon büszkén Mulla odament és átvette a díját, majd elvonult, és a tanítvány ismét odament a hangosbeszélőhöz, és azt kérte, „Mester, mielőtt elmész a díjjal, kérlek, mondd el nekünk, ki lőtte ki a harmadik nyilat?” És Mulla azt felelte, „Az én voltam”.

Tehát, ha magad tudsz lenni, ha meg tudod tanulni elfogadni a sajátosságaidat, ha meg tudod tanulni elfogadni a gyengeségeidet és a természetedet, és ha el tudod kerülni a különböző maszkok felvételét, melyeket mindannyian teszünk életünk különböző szakaszaiban, a meditáció ösvényén leszel. Légy önmagad, és ha egyszer elkezded a meditáció e folyamatát, az oktatás elkezdődik.

Az oktatás jógikus koncepciója

Tehát az oktatás egy rendszer, melyen keresztül megtanuljuk a helyes kifejezést az életben. Hívhatjuk akár a viselkedés tudományának, az életünkben kreatívan és építő módon tevékenykedés tudományának, egy tanulási folyamatnak, hogyan éljünk.

A modern oktatási koncepciónk az, hogy fokozzuk az intellektusunk képességét. Hasonlítsd össze ezt a két különböző koncepciót: az intellektus képességeinek fokozása, amely a munkaorientált oktatás; illetve a tanulás folyamatának, és kreatívan, építő módon cselekvés erősítése, ami a jógikus oktatás, vagy ember központú oktatás. Amikor az ʽember központú’ kifejezést használom, nem abban az értelemben teszem, hogy elszigeteljünk magunkat, hanem hogy tudatába kerüljünk magunknak, mint egésznek. Ahogy korábban említettem az élethez, viselkedésünkhöz, magatartásunkhoz és gondolkodásunkhoz kapcsolódó tanulási folyamat megtörténik nyolcéves kor előtt. Ezért el kell gondolkodnunk azon, „Milyennek kellene lennie az oktatási folyamatnak, amely fokozza az életünkben a tanulást a leginkább fejlődésképes éveink során?”, mert határozottan hiszem, hogy a történelem, a kémia, az orvosi és biológia könyveken keresztül nem tanulunk az élet minőségéről. Az élet minőségéről a környezetünkkel, a családdal való egymásra hatásunkon keresztül tanulunk, és szintúgy a kultúránkkal való egymásra hatáson keresztül. Ezért megismétlem, az igazi oktatás az élet első hét vagy nyolc éve során történik. Az oktatás, amely az élettel foglalkozik, ezekben az években történik, és ebben az összefüggésben kell látnunk szüleink és a jóga szerepét, és azután részesülnünk elméleti oktatásban.

A jóga gyakorlata

Nézzük meg a jóga szerepét. Vegyük például a vizualizáció folyamatát. A vizualizáció folyamata a jógában a pratjáhára technikák egy aspektusa. Mi a pratjáhára? Szószerint az érzékek visszavonását jelenti és az érzékek táplálását is; pratjáhára, a mag, a benyomás. Két szó pratjá+ahára, táplálni, táplálni az elme benyomásait, ez a szószerinti jelentése a pratjáhára szónak, habár úgy vesszük, hogy az elme visszavonását és izolációját jelenti. A pratjáhára egy nagyon érdekes téma, mivel ebben a gyakorlatban megtanulod kiterjeszteni az érzékelésedet kifelé, a külső világ felé. A látást, az ízlelést, a szaglást, a hangokat, a tapintási benyomásokat, az érzékek képességeit fejleszteni kell, a maximum kapacitásukig kell fejleszteni ezeket, és miután ismered az érzékeid határait, fokozatosan visszavonod azokat – nem csak a fizikai érzékeket, hanem a mentális érzékeket is. Vissza kell menned az emlékezetben, elő kell hoznod a képeket, amelyek mélyen beágyazódtak az emlékezetedbe, és aztán megtapasztalni a jól-lét, a nyugalom és békesség állapotát. Annak érdekében, hogy megvalósítsuk ezt, sok különböző technikát írnak elő a jógában a felnőtteknek és a gyermekeknek is, és ezek a gyakorlatok a jóga nidrá, az antar mouna és az adzsapa dzsapa. Ezek fontosak a felnőttek számára, mivel ezek biztosítják a lazítás képességét, és hogy a felnőttek el tudjanak engedni dolgokat, és fontosak a gyerekek számára is, mivel általuk hangolódnak rá saját személyiségükre és természetükre.

Az antar mouna belső csendet, a gondolatok felülről nézését, megfigyelését jelenti, de mielőtt tanú állapotban látnád és megfigyelnéd, illetve megállítanád az elme csicsergését, gondolatokat kell teremtened. Az adzsapa dzsapa, a légzés és a mantra tudatossága, talán a legfontosabb gyakorlat a felnőttek és gyerekek számára. Az ősi védikus hagyományban, nyolcéves korban mind fiú, mind lány esetén, a gyerekeknek három dolgot tanítottak meg: a szúrja namaszkára gyakorlatát, hogy fejlesszék és fenntartsák a csecsemőmirigy aktivitását; a nádí sódhána gyakorlatát, a váltott orrlyukú légzést, a tobozmirigy stimulálására; és a mantra gyakorlást a Gájatrí mantra formájában, mely mantra 24 szótagja növeli a koncentrációt, kifejleszti a memóriát, fejleszti a mentális nyugalmat.

A stressz, és amit jelez

Egyszer egy olyan házban időztem Delhiben, ahol volt néhány gyermek. Egy fiú, nem több mint hatéves, hazajött este az iskolából és azt mondta a szüleinek, „Anyu, feszült vagyok!” Meg voltam lepődve, hogy egy hatéves gyereknek a feszültség szó benne van a szótárában! Én nem tudtam, mi az, hogy feszültség, amíg kb. 18 éves nem lettem. Nem tudtam, milyen a fejfájás, amíg huszonhárom éves nem lettem. Emlékszem az első fejfájásomra. Azt megelőzően elmélkedtem azon, milyen lehet a fejfájás. Az emberek panaszkodnak róla, és hidd el, a nap, amikor megtapasztaltam az első fejfájásomat, én voltam a legboldogabb ember a világon, mert megértettem, mi a fejfájás, és nem érdekelt a fájdalom. Vidám voltam, boldog, hogy megtudtam milyen a fejfájás. Az életemben nem ismertem a feszültség szó jelentését amíg tizennyolc nem lettem, de ennek a hatéves fiúnak a szótárában benne volt a ʽstressz’ szó. Mit jelent ez? Valami nem volt rendben. Hiányzott nála a képzés, hogyan fókuszálja a figyelmét, az elméjét, a gondolatait és a tanulási folyamatát.

Ezért hiszem, hogy a szúrja namaszkára, a napüdvözlet; a nádí sódhána pránájáma, a váltott orrlyukú légzés; és a mantra, az adzsapa dzsapa  kombinációja, légzéstudatossággal együtt nagyon fontos szerepet játszhat a psziché stimulálásában, és a külső, anyagi, fizikai, érzéki és érzékszervi stimulációk csökkentésében. Ha egyszer képesek vagyunk lecsökkentetni a külső érzéki és érzékszervi stimulációkat, a psziché fejlődni kezd, és megtapasztaljuk a psziché erejét. Ezzel a koncentrációval – kérlek, emlékezz rá, hogy nem úgy beszélek az oktatásról, mint az egyén intellektusát fejlesztő folyamatról, úgy beszélek az oktatásról, mint a cselekvés és egymásra hatás folyamatáról –, dháranával együtt az elme szétszórt természetét megtanuljuk kezelni, hogy képesek legyünk összpontosítani. Ez egy tréning, amelyet mindenkinek el kell végeznie, hogy kapcsolatba tudjon kerülni a test, az érzelmek és az intellektus különféle aspektusaival.

Dháraná

Korábban példát mondtam arra, hogyan mondjuk a gyerekeinknek, „Légy bátor, légy férfi.” Amikor a gyerekeink elesnek, és megütik magukat, azt mondjuk, „Ne sírj.” Amikor valami történik, beléjük táplálunk egy információt, de helyes-e az az információ a gyermek számára, amit tőlünk, a szüleitől kap? Arról volt szó, hogy azt mondjuk a gyerekeinknek, hogy az egyetlen érzelem, amit kifejezhet az életben az a harag és a durvaság. Nem mondjuk nekik, „Nézd, szabad vagy, ha sírni akarsz, sírjál.” Leállítjuk, hogy kifejezzék az érzéseiket, így már van egy érzelmi blokk, mely létrejön a gyermekben, a saját, a gyermek iránti magatartásunkból kifolyólag. Így már van egy blokk a gyermekben, egy érzelmi blokk, a mi hibás életérszemléletünk miatt. Ez az, ahol a dháraná képbe kell kerüljön, habár az az elme fókuszálását jelenti, az érzelmi aspektusok kiegyensúlyozását és harmonizálását is jelenti. Háromféle dháraná létezik: csidákása dháraná, az elme dháranája, az elme koncentrációja; hridajákása dháraná, a szív dháranája, az energiák fókuszálása, melyek irányítják az érzelmeket és az érzéseket, mederbe terelve azokat az energiákat; és daharákása dháraná, a mély ösztönök és psziché dháranája, fókuszálva és irányítva az ösztönöket és harmonizálva a pszichét. És a dháraná egy nagyon fontos gyakorlat a gyerekeknek. A játékok mellett, a vizualizációk mellett, a kreatívan élés mellett megtanulják értékelni az egymásra hatás folyamatát, amely az életük minden szakaszában zajlik.

Emberi tudatosság

A meditáció szükséges, mert megnyitja az utat az emberi tudatosság lehetőségeinek felismerésére és ez az, ahol a tudatosság tárgyához érek, mert mi a tudatosság? És mi az elme? Beszélünk a testről és beszélünk az agyról, de a jóga beszél az elméről és a tudatosságról is. A tudatosság a mindent felölelő éberség határok és megkülönböztetés nélkül, és az elme a tudatosság megnyilvánult jellege, amely a jelen pillanatban a világhoz, a környezethez kapcsolódik. Habár a modern pszichológia felosztotta az elmét különböző kategóriákba, mint: a tudatos, a tudatalatti és a tudattalan; a jógik úgy írták le az elmét, mint a tudatosság egy jellegzetessége, és a tudatosságot, mint ami a kifejezésnek és tapasztalásnak négy különböző szintjével rendelkezik, melyek: a dzsagriti, amit úgy fordítanak, mint az ébrenléti állapot, az éber állapot; a szwapna, amit úgy fordítottak, mint az álom állapot, egy állapot, melyben se éber, se alvó nem vagy; a nidrá, amit alvásként fordítanak, a tudattalan; és turijá, a belső ragyogás állapota, melyben felismered önmagadat. Ez a tudatosság négy jellegzetessége. A dzsagriti hasonlítható a tudatossághoz, a szwapna a tudatalattihoz, a nidrá a tudattalanhoz, de hiszem, hogy nincsenek megfelelő szavak leírni az aktuális állapotokat, a tudatosság aktuális állapotait, és ez a négy állapot csupán tág kategória.

A nagy író Abhinav Gupta, aki gyönyörű értekezéseket írt a Tantráról, a Tantra Lokáról és a Tantra Száráról, huszonegy tudatállapotot írt le, és mindegyik szakasz különbözik az előzőtől. Mit mutat ez? Azt mutatja, hogy a tudásunk, az emberi tudatosság érzékelése és megértése, az emberi személyiség és az emberi elme korlátolt. Az elemzés, a logika és a megértés hőstette, ha valaki tanulmányozás és kutatás által meg tudja határozni a tudatosság huszonegy állapotát hosszú évek munkájával. És ez csak egy példa, hogy milyen mélyre tudsz menni az emberi természet tanulmányozásában.

A tudatosságról beszélünk, és formálhatod a tudatosságot a leginkább fejlődőképes években, formálhatod a tudatosság ébrenléti állapotát, amely a külső világhoz kapcsolódik az érzékeken keresztül, az elmén, az indrijákon keresztül. Formálhatod a tudatosság állapotát, amely az ébrenléti és az alvó állapot között van – az álom állapotot, hogy a megfelelő szót használjuk, de a tudatosság ezen álom állapota valójában a kifinomult állapot, a kifinomult tudatosság. A nidrá a hétköznapi tudatosság, ezt is formálhatod, alakíthatod, identitást adhatsz neki, és ez a pratjáhára, dháraná és dhjána folyamatán keresztül történik. Neki kell kezdeni.

Kezd az eszközökkel, amikkel rendelkezel, és gyakorold, amit tudsz komolyan, odaadóan és elkötelezetten. Gyakorold, amit tudsz hittel, komolysággal és elköteleződéssel, hogy megváltoztasd a magatartásodat és a szemléletmódodat. Gyakorolj őszintén, hogy fejleszd a természeted és gyermeked természetének megértését.

Egykor az ősi civilizációkban volt egy módszer a gyermek természetének megismerésére. Nyolcéves korban, mielőtt tanították volna nekik az ászana, pránájáma és mudra gyakorlatait, a gyermeket bevitték egy szobába, ahol különböző tárgyak voltak elhelyezve. Az emberek kívülről nézték a szobát, hogy lássák, mely tárgyhoz vonzódik a gyermek. Amikor a gyermek felvett egy tárgyat, az első tárgyat, a szülők fogalmat kaptak arról, hogy a gyermek hogyan fog fejlődni az élet folyamán.

Van egy történet erről. Egy gazdag ember négy dolgot helyezett egy szobába: pénzt, fegyvert, rózsafüzért és egy üveg bort. Azt gondolta: „Tudni fogom, ha a gyerek odamegy felvenni a pénzt, hogy nagy üzletemberré fog válni; ha a fegyverért megy, tudni fogom, hogy bűnözővé fog válni; ha a rózsafüzért megy, tudni fogom, hogy szentté fog válni; és ha az üveg bor után nyúl, tudni fogom, hogy egy élvhajhász, iszákos ember lesz.” Elhelyezte ezt a négy tárgyat a szobába, a nyolc éves gyermek bement, körbenézett, felvette a pénzt, és betette a zsebébe; felvette a fegyvert, és betette a másik zsebébe; felvette az üveget, megitta; felvette a rózsafüzért, és kisétált az ajtón. Az apa pedig azt mondta, „Istenem, politikus lesz!”

Ne engedd a gyermekedet politikussá válni, hanem add meg a gyermeknek a lehetőséget, hogy megfelelő támogatással és bátorítással fejlődjön az életben. A szülőknek támogató csoporttá kell válniuk a gyermek számára. A szülőknek biztosítani kell a lehetőséget a gyermeknek, hogy kifejezze saját kreativitását. Ha ezt meg tudjuk tenni, új napfényt fogunk látni ragyogni e világ felett.

Forrás: Yoga Magazin, 1997. november