Swami Purnatatvananda Saraswati
Sokan hallottak már a guru kegyelméről és sokan megtapasztalták már a guru erejét, de kevesen ismerik a gurut, mint magasabb rendű lelket.
Mik is a guru jellemzői? Bizonyára egyszerűbb volna elmondani, hogy mi nem jellemző rá. A guru nem csupán olyasvalaki, aki jógát vagy tantrát tanít, nem csupán olyasvalaki, akinek közvetlen kapcsolata van a szellemvilággal, aki transzba esik, vagy legyőzi a teret. Nem olyasvalaki, aki hatalmat adhat, tűzön jár vagy savat iszik. Nem olyasvalaki, akinek telepatikus képességei vannak vagy bármiféle segédeszköz nélkül látja a múltat, a jövőt vagy távoli dolgokat, sem nem olyasvalaki, aki ismeri az Upanishad-okat. Mégis, képes minderre.
Aki birtokában van a guru képességeinek, magában hordozza a szuper-lélek kulcsát, nem csupán önmaga, de a következő generáció számára is. Elvezeti az embereket a létezés legmagasabb síkjára, ahol egyetemes harmónia uralkodik. A guru a béke adományozója, amire az emberiségnek leginkább szüksége van.
Az evolúció törvénye szerint a lélek fejlődése egy rovar szintjéről indul. Számtalan életen át különböző formákat vesz fel, míg végül ember lesz belőle. A születés néha csupán 2-3 percig tart. Evolúciós mértékkel mérve minden születés egy kicsit magasabb rendű az előzőhöz képest. Végezetül eljutunk emberi életünkhöz. Az emberi testnek öt kósája (burok v. test) van: annamaja (fizikai), pránamaja (pránikus), manómaja (gondolati, elme), vigjánamaja (asztrális) és ánandamaja (szellemi szint feletti, spirituális). Sajnálatos, hogy nem tudjuk megfelelően használni a bennünk lévő öt kósát. Ez leginkább a tudatosság hiányának számlájára írható. Másrészt az is az oka, hogy képtelenek vagyunk felismerni gurunkat vagy vezetőnket, és még ha rá is találunk a gurura, nem vagyunk képesek követni tanításait. Ha szeretnénk tudatában lenni felsőbb kósáinknak, és élvezni a belső lelkünk adta szupertudatos élményt, akkor először keresnünk kell egy gurut. Ez legyen egyetlen célunk. Miután a guru általi beavatásban részesültünk, fel kell adnunk minden célunkat és vágyunkat, és egész életünket a guru irányítása szerint kell élnünk.
Engedelmeskednünk kell neki, akár jónak, akár rossznak ítéljük utasításait. Miután a tanítvány beavatást nyert, a guru számos fizikai és szellemi feladat elé állítja, hogy karmája és szamszkárái kimerüljenek. Néha a tanítvány haraggal válaszol: „Miért kell nekem pont ezt a munkát végeznem? Miért nem dolgozhatok a saját választásom szerint?” Mi azonban nem tudjuk, milyen munka semmisíti meg a szamszkáráinkat. Ezt egyedül a guru tudja. Képzetlen, tudatlan elménk nyughatatlan és tele van rossz gondolatokkal. Ha az elme pozitív, akkor minden rendben, ha viszont negatív, akkor még a guru is rossznak tűnik. Ilyen az elme trükkös természete. Körbe-körbe jár. Hajszolva dolgokat, egyre nyughatatlanabbá válik, és játszadozni kezd, akár egy majom. Ezért a guru egyre több és több munkával látja el a tanítványt, bármilyen munkával, egész addig, míg a karmák és szamszkárák teljesen ki nem merülnek. Hogy irányítsuk, és végül kontrollálni tudjuk ideges elménket, a gurunak sok mindent kell előírnia.
Fizikailag mi és a guru egy helyen élünk, de szellemileg egyáltalán nem vagyunk azonos síkon. Túl messze vagyunk, hogy lássuk őt, hogy beszéljünk vele, hogy vele tartsunk ugyanazon a síkon. Ahhoz, hogy a szuper-lelket megtapasztaljuk, a guruval kell tartanunk. A guru mindig saját síkjára szeretné eljuttatni a tanítványt, hogy mindketten élvezhessék azt, de nem könnyű elérni a transzcendentális állapotot. Ezért a guru és a tanítvány együtt imádkoznak a tanítványért.
Forrás: Yoga Magazine, 1993. november