Swamii Niranjanananda
Mi a guru kripa? Mik az előfeltételei az elnyerésének? Mik történnek utána, és miért nem tart tovább a guru kegyelme/áldása?
A guru áldása csak addig tart, ameddig megnyitod magad a kegyelem befogadására. Abban a pillanatban, ahogy bezárod magad, véget ér. Megtölthetsz vizelettel egy üveget, bedugaszolhatod, és a Gangesz közepére helyezheted évezredekre abban a hitben, hogy a Gangesz megtisztítja a vizeletet a palackban, de amikor kiveszed és eltávolítod a dugót, a folyadék a belsejében még mindig az ezer éves amaróli lesz. Azonban, ha megtöltöd a palackot vizelettel, nyitva hagyod, és úgy rakod a vízbe, egy nap tisztára lesz mosva, és nyoma sem lesz benne az amarólinak. A személyiségedre melyik üveg illik? Zárt vagy nyitott? Ez nem vicc. Mindannyian bepalackozzuk magunkat, és nincs meg a képességünk arra, hogy kihúzzuk a dugót. Az van, hogy a gurut a saját elvárásaid, vágyaid és benyomásaid alapján szeretnéd látni, és nem fogadod el a gurut olyannak, amilyen. Ha ilyen a mentalitás, akkor hogyan nyithatnánk meg magunkat és fogadhatnánk a kegyelmet?
Az Istennel való kapcsolat is hasonló. Azt mondjuk Istennek: „Te vagy a mester, légy a szolgám, és teljesítsd a parancsaimat.” Parancsolgatunk Istennek, hogy segítsen a gondjainkon, hogy segítsen ennek vagy annak a személynek a problémáján, hogy segítsen a betegségen vagy az idegösszeomláson, vagy, hogy segítsen gyermekhez valakit. Így viszonyulunk Istenhez. „Ó Istenem, Te vagy a mester, de kérlek, teljesítsd a kívánságom, és segítsd A, B, C, D-t, a nagybátyámat, az unokaöcsémet, a gyermekemet, a barátomat, meg ezt, meg azt.” Így imádkozva várjuk, hogy ránk szálljon a kegyelem.
A guru kegyelme vagy Isten kegyelme nem száll ránk, amíg az ahamkára, vagy egó nem teljesen önzetlen. Az egó önzetlen megnyilvánulásáért először a személyiség és az emberi természet szennyeződéseit kell eltávolítani. Ez nem könnyű folyamat. Az emberek azt mondják „Önátadás”. Az önátadás nem egyszerű. Az emberek azt mondják „Szeretet”. A szeretet nem egyszerű. Az emberek azt mondják „Engedelmesség”. Az engedelmesség nem könnyű. Az emberek azt mondják „Legyenek tiszta szándékaid”. Még ez sem könnyű. Az életben semmi sem egyszerű.
Tenni kell azért, hogy a dolgok megtörténjenek. Tenni kell azért, hogy megtisztítsuk magunkat, és megnyissuk a csatornát, amelyen keresztül a kegyelem megérkezhet. A csatorna, amely megnyílik, az őszinteség csatornája. A csatorna, amely megnyitja a kegyelem áramlását, az ártatlanság csatornája. Az a szádhana, a spirituális gyakorlat, hogy megtanulunk ártatlannak, alázatosnak, egyszerűnek, gátlásoktól mentesnek lenni, a tréning, hogy képessé váljunk Isten kegyelmét vagy a guru kegyelmét befogadni. Ez sokkal komplexebb és bonyolultabb, mint bármelyik jóga gyakorlat, amelyben valaki tökéletessé válhat. Óriási büszkeség tölt el a fejenállást, a kerék pózt vagy a páva pózt végrehajtva. Miért nem tekintjük egyenlő büszkeséggel, ha képesek vagyunk jó munkát végezni magunkon, az elménkkel, az egónkkal? Ezért, noha a guru vagy Isten kegyelméről beszélünk, ezek nagyon távoli valóságok az életünkben.
Törekedni kell arra, hogy megtisztítsuk az elmét a ragától és a dvésától, vagyis az élményektől, melyek élvezetet, kielégülést és megelégedettséget okoznak, és azoktól, amelyek nemtetszést, kielégületlenséget és elégedetlenséget okoznak. Ez a tisztulás első szintje, amire szükség van – nem ajánlott, hanem kötelező.
A tisztulás második szintje az ártatlanság. Amikor ártatlan vagy, nem használod az intellektuális elmédet arra, hogy az izlésed és a kívánságaid szerint dönts. Inkább olyanná válsz, mint egy üres fuvola, amelyen keresztül új dallamok jönnek, amikor hozzáértő játszik rajta. Tehát a guru kegyelme csak addig tart, amíg eldugaszolatlanul hagyod magad. Néha attól is félünk, hogy eltávolítsuk a dugót – „Elveszítem magam, Elveszítem az identitásomat, Mi fog történni velem?” A bizonytalanság, a biztonságérzet hiánya előtérbe kerülnek, és megkötnek bennünket ezen a síkon. Ha ezek nem léteznének, akkor mi sem léteznénk, mindannyian megvilágosodottak volnánk. Tehát fontos, hogy beleszólásuk legyen az életünkbe, de csak beleszólásuk. Nem irányíthatják az életünket; képesnek kell lennünk irányítani a saját életünket. Tedd ezt, és meglátod, az ég meghasad, és fénysugár hull fejedre.
Ganga Darshan, 2000. december 8.