Main

Swami Satyananda Saraswati

Sri Swami Satyananda Saraswati életrajza /1

 

Swami SatyanandaSri Swami Satyananda Saraswati 1923-ban Almorában (Uttarakhand Állam, India) földműves családban született. Harcos ősökkel rendelkezik, elődei, beleértve apját is, több generációra visszamenőleg, a hadseregben és a rendőrségnél szolgáltak. Mégis, világos volt, hogy Sri Swamiji másfajta szellemiségű életpályát fog bejárni, amikor 6 éves korától spirituális tapasztalása megkezdődött azzal, hogy tudata spontán módon elhagyta testét, és saját magát a padlón mozdulatlanul fekve látta.

Sok szent és szádhu megáldotta őt, és megerősítették a szüleinek, hogy gyermekük nagyon fejlett tudatossággal rendelkezik. A testet elhagyó tudattal kapcsolatos tapasztalások folytatódtak, ami elvezette Sri Swamijit az akkori idők számos szent emberéhez, mint például Anandamayi Ma. A tantrikus bhairavi, Sukhman Giri saktipátot adott neki, és arra ösztönözte, hogy a spirituális tapasztalatai megerősítése érdekében keressen magának egy gurut.

1943-ban, 20 évesen elhagyta otthonát és elindult, hogy megtalálja guruját. A keresés végül elvezette Rishikeshbe Sri Swami Sivananda Saraswatihoz, aki 1947. szeptember 12-én a Gangesz partjánál bevezette őt a Sannyasa Dashnam Rendjébe és a Swami Satyananda Saraswati nevet adta neki.

Azokban a korai rishikeshi években Sri Swami Satyananda Saraswati belemerült a guru szévába (a guru szolgálatán keresztül a guru követése, a gurutól való tanulás). Abban az időben az ásram még mindig a kezdeti állapotában volt, és még az alapvető szükségletek is, mint épületek, mosdó hiányoztak. A kis ásramot körülölelő erdőség tele volt kígyókkal, skorpiókkal, moszkitókkal, majmokkal, sőt még tigrisekkel is. Az ásramban végzett munka ezen felül nehéz és kemény volt, ami Sri Swamijitól komoly fizikai erőfeszítést kívánt, a napi többszöri vízhordástól kezdve az ásásig, amelynek révén sok kilométernyi csatornát készítettek a hegyi forrásoktól az ásramig, hogy az ásram építéséhez szükséges víz tárolóját megtölthessék.

Rishikesh akkoriban egy kisváros volt, és az ásram minden szükségletét messziről és gyalogszerrel szállítva kellett biztosítani. Ezen felül számos kötelességet kellett még ellátni, ideértve például a Vishwanath Mandirban tartott napi púdzsához szükséges tüskés citrusfa friss leveleinek az erdő belsejéből történő begyűjtését.

Ha valaki megbetegedett, nem volt orvosi ellátás, vagy más felügyelet. Valamennyi szannjászinnak az ásramon kívülre kellet mennie bhiksát (adományt) vagy pénzt koldulnia, mivel az ásramban nem volt konyha és étkezde.

Azokról a dicsőséges időkről, amikor a rishikeshi ásramban élt és guruját szolgálta, Sri Swamiji azt mondja, hogy az a guruval való teljes lelki közösség kialakulásának és a guru tattwának való alárendelés időszaka volt, amikor úgy érezte, már az is teljes jóga volt, hogy hallotta és látta Sri Swami Sivananda Saraswatit. De mindenekelőtt, a niskáma széván (vágytalan szolgálaton) keresztül megvilágosult a spirituális élet titkainak megértése vonatkozásában és a jóga, a tantra, a Védanta, a Számkhja és a kundalini jóga szaktekintélye, forrása lett. Sri Swami Sivananda Saraswati a következőket mondta Swami Satyanandáról: „Nagyon kevesen jutnak el ilyen intenzív vairágjához ilyen fiatal korban. Swami Satyananda teljes Nachiketa vairágjával bír.”

Habár fotografikus memóriája, ragyogó intellektusa volt és a guruja egy sokoldalú géniusz, Sri Swami Satyananda Saraswati tudása nem könyvekből és az ásrambeli tanulásból származott. Tudása fáradhatatlan szévájából és Sri Swami Sivananda Saraswati iránti maradandó odaadásából és szeretetéből bontakozott ki. Guruja azt mondta neki: „Dolgozz keményen és meg fogsz tisztulni. Nem kell a fényt keresned; a fény bensődből fog kibontakozni.” Tizenkét évi guru szévát követően 1956-ban, Sri Swami Sivananda Saraswati vándorként (parivradzsaka) kelt útra. Sri Swami Sivananda Saraswati megtanította neki a kriya jógát és arra a küldetésre vezérelte, hogy „terjessze a jógát ajtótól ajtóig, parttól partig”.